Noha a klasszikus szerelmi történetek szereplői egyre idősebbek lesznek, ahogy a pártalálás ideje kitolódik a tinédzser korról a harmincas évek elejére, a legtöbb sztori még mindig olyanokról szól, akik fiatalon, gyerektelen szingliként keresnek partnert. Pedig rengeteg ember keres válás után negyvenes-ötvenesként új kapcsolatot, vagy úgy, hogy soha nem volt házas, sőt, talán igazán hosszú kapcsolatban sem élt korábban.

Lehet bármennyire is békés és civilizált egy válás, rengeteg szenvedéssel jár általában, hát, még ha kifejezetten nem is békés és nem is civilizált. Aki végigment ezen a folyamaton, az szinte biztos, hogy bőven kapott sebeket és ő is bántotta az exét. És az is lehet, hogy nem egyszer kétségbeesett és hosszú idő múlva is leginkább a kétségbeesés jellemzi a lelkiállapotát.

Zsaninak egy betegség miatt nem lehet gyermeke, de szívesen megismerkedne olyan férfival, akinek van. 

Sok, most kiskorú gyereket nevelő szülő nőtt úgy fel, hogy a szülei elváltak. Gyakori, hogy a mai házasságok résztvevői mindketten elvált szülők gyermekei. Vajon mit tanultak abból, ahogy a saját szüleik válása zajlott? És milyen hatással van ez a mostani döntéseikre? Másképp válik-e az, akinek a szülei együtt maradtak és az, aki csak az egyik szülőjével nőtt fel? Mi van az elidegenült vagy teljesen eltűnt szülők felnőtt gyerekeivel és az ő válásukkal?

Elvált, illetve egyedülálló szülőként is rendkívül sokfélék vagyunk és hasonló élethelyzetekből teljesen más következtetéseket vonhatunk le. A huszonéves szinglik se mind ugyanazt akarják, vannak, akik nem keresnek komoly kapcsolatot, vannak, akik szórakozni szeretnének, vannak, akik elköteleződésre vágynak, mások már gyereket is terveznének… Nyilván válás után is sokfélék maradunk.

Bemutatni egy új partnert a családunk különböző tagjainak mindig nehéz, hiszen addig csak kettesben voltunk, nem kellett más szerepben látnunk egymást, csak férfiként és nőként. De vannak kapcsolatok, amelyekben elérkezik az a pont, hogy a számunkra fontos embereknek bemutassuk az új partnert.

"A hagyományos minták nem feltétlenül úgy alakulnak ki egy gyerekben, mint a normál felépítésű családokban."

Válás után sokan érzik magukat magányosnak, mert nem csak a partnerük távolodik el tőlük, hanem sokszor még a család sem tudja kezelni a helyzetet, a baráti kör pedig meghasonlik. Minél több konfliktussal járt a szakítás, annál inkább. Ilyenkor a társkereső nem csak egy új partner megtalálásában lehet segítség, hanem új barátokra is lelhetünk.

Növekszik az 50 fölött kezdeményezett válások aránya. Ezt sokan nyugtalanítónak, borzalmasnak tartják… Hát az emberek már egyáltalán nem tartanak ki egymás mellett? Bezzeg régen… Akkor még volt bennük becsület, lehetett rájuk számítani, szépen öregedtek meg, és így tovább. Most meg még élni akarnak. Nem unokázni, palacsintát sütni és kertészkedni, hanem önállóskodni.

Mikor arról hallunk, hogy két embert, elválik, azt gondoljuk, hogy ez együtt jár a szétköltözéssel is. Csakhogy ez egyáltalán nem biztos. Olykor egyszerűen nincsenek meg annak a feltételei, hogy jó messze költözzünk egymástól, vagy a különköltözés akkora anyagi veszteséggel járna (például eladhatatlan vagy csak jóval áron alul lenne eladható a házunk, és az összeg feléből egyikünk se tudna lakást venni), hogy inkább maradunk, ahol vagyunk.