Sokféle karácsony lehetséges egy egyszülős családban. Van, ahol a nagyszülők közbenjárása azért megmenti a helyzetet vagy a testvérek, rokonok, barátok dobják fel a hangulatot. Most elsősorban azokról szeretnék írni, akik gyakorlatilag egyedül maradnak a gyerekükkel vagy gyerekeikkel az ünnepek…

Viszonylag ritkán kerülnek szóba azok a „szingli” szülők, akik nem azért vannak egyedül, mert elváltak vagy eleve egyedül vállaltak gyereket, hanem megözvegyültek. Az, hogy ők ritkán állnak a középpontban, természetesen abból is fakad, hogy jóval kevesebben vannak, mint az első két csoport tagjai,…

Az ünnepi időszak végeztével sokan gondolják át a kapcsolataikat, hiszen ez a körülbelül két hét általában kihozza a legnagyobb nehézségeket, kirobbantja a feszültségeket, egyes esetekben szakítópróbához is vezet. Amit az utóbbi két hétben láttam, az a vasárnapi apukák különös viselkedéséhez…

Tavaly a gyerekekkel a Nagykarácsonyt néztük meg moziban, abban is szerepelt egy szingli anya, aki különös körülmények között talált végül partnerre az adventi vásárban (Pokorny Lia / Scherer Péter), de a lengyel Karácsonyi kiszállítás nekem valahogy jobban tetszett. Forrás: Netflix.com

Azt hiszem, vagyunk egy páran olyanok, akiknek az ünnepek nem megnyugvást feltöltődést, kellemes érzéseket hoznak, hanem rengeteg negatív emléket, esetleg szorongást, mert tudjuk (sejtjük), hogy idén se lesz jobb. Sőt, talán még nehezebb lesz, mint máskor.

Mi kell ahhoz, hogy egy olyan családban, ahol elváltak a szülők, és esetleg új partnereik is vannak, akiknek talán ugyancsak van családjuk, ne essenek szét a dolgok, és többé-kevésbé működjön az ünnepi hangulat? Tényleg mindenkinek mindenkivel találkoznia kell? Tényleg muszáj jó képet vágni azokhoz…