Tibi egy olyan anyukával randizik, aki már egy ideje külön él a férjétől, de a gyerek miatt még nem vált el tőle, pedig azt mondja komolyan gondolja Tibivel a kapcsolatot.

Első alkalommal találkozni valakivel azzal a céllal, hogy romantikus kapcsolatba kezdjünk, meglehetősen furcsának tűnik, főleg azok számára, akik nem így ismerték meg korábbi partnerüket, partnereiket, 20-25 év házasság után válnak el és még abban a korszakban szocializálódtak, amikor legfeljebb is gyerekcipőben járt a netes ismerkedés.

Míg a stabil családban élő kamaszok nagy része nem látja a szüleit randizni, az elvált szülők gyermekei sokszor válnak annak tanújává, hogy a felmenőik új partnerre tesznek szert és ezáltal megfigyelhetik őket olyan alaphelyzetekben, amilyeneket egyébként csak filmekben látnak. Persze a generációs különbség miatt (manapság az sem ritka, hogy a szülők 35-40 évvel idősebbek a gyerekeiknél) tagadják, hogy bármit is átvennének a szülőktől, de valójában nagyon is foglalkoztatja őket, mit művelnek a felnőttek.

Mivel a házasságok durván fele válással végződik és az elváltak igen nagy része tesz szert 5 éven belül új partnerre (vagy házasodik újra, ami sokkal jobban mérhető), egyre több az ún. patchworkcsalád. Az a jelenség, hogy nem a vér szerinti szülők nevelik fel a gyerekeket, egyáltalán nem új, csak azelőtt az volt jellemző, hogy az egyik szülő idő előtt távozott az élők sorából, ma meg szerencsére sokkal ritkább a megözvegyülés, és sokkal gyakoribb, hogy mindkét szülő továbbra is jelen van a gyerekek életében.

Hedvig aggódik, hogy párja személyiségi problémája miatt problémás lehet a családalapítás.

Gyakori történet a nyugati világ bármely pontján, hogy egy középkorú, vagy akár már annál is idősebb elvált (vagy válófélben lévő) férfi jóval fiatalabb barátnővel az oldalán jelenik meg. A közhiedelem szerint minden férfi a fiatalabb nőkre bukik (ami egyébként nincs így, de hogy sok ilyen létezik, az tagadhatatlan), és ha egy 15-20 (vagy akár több) esztendővel ifjabb hölgyemény tűnik fel a színen, akkor a férfiak igencsak el tudják veszteni az eszüket. Akár olyasmibe is belemennek, amit igazából nem szeretnének.

Vannak, akik nem várnak a válás kimondásával addig, amíg elkezdenek újra találkozgatni emberekkel, vannak, akik már a házasságuk végnapjaiban (ez akár hónapokig, évekig is eltarthat) megismerkednek valakivel, és persze olyanok is akadnak, akik szeretik lezárni teljesen az egyik kapcsolatot, mielőtt egy másikba kezdenének (vagy csak így alakult az életük). Ez a poszt elsősorban az utóbbiaknak szól, bár az is előfordulhat, hogy a válás kimondása annak az előző kapcsolatunknak is véget vet, amit a szakítási szakaszban hoztunk létre.

A szokásos őszi megfázások időszakát éljük, ezt leginkább az tapasztalja, akinek gyereke van. Főleg, ha még egyedül is neveli. Ha két olyan ember kezd ismerkedni, akinek odahaza van egy-két gyereke, akkor először a gyerekek betegednek meg, aztán a szülők is, lehet, hogy egyszerre, de az is lehet, hogy hullámokban: mire az egyik család kimászik a bajból, a másik kerül bele.

Katának megérte várni és kompromisszumokat kötni.

Nemrégiben egy barátnőm, aki már vagy 10 éve elvált, bejelentette, hogy nemsokára újra férjhez megy. Mégpedig nem is túl hosszú együtt járás után. A bejelentés nem csak azért lepett meg, mert pár hónapja még teljesen más volt a helyzet, hanem azért is, mert az első tapasztalata alapján nem gondoltam volna, hogy még egyszer belevág.