Nagyon változó, ki milyen előzetes elképzelésekkel indul neki egy-egy ismerkedésnek. Vannak olyan emberek, akik mindent előre el akarnak dönteni, és a saját forgatókönyvükhöz keresnek partnert: pont olyat, aki azt a szerepet, amit számára kigondoltak, tökéletesen el tudja és el is akarja játszani. És vannak olyanok, akik teljesen másképp állnak hozzá: ők az ismerkedés kedvéért ismerkednek és mindenfélére nyitottak, a teljesen súlytalan kalandra, a barátságra, a heti egyszeri találkozás alapú kapcsolatra vagy a komoly elköteleződésre egyaránt.

Ezúttal nem a válás utáni újrakezdésről szeretnék szólni, hanem arról, mi történik, ha intenzíven randizó nőként vagy férfiként csalódunk egy ígéretes partnerben, esetleg simán elhagynak minket, majd nemsokára már egy új szerelemben találjuk magunkat… És ez annyira erős élmény, hogy még ha akarnánk, se tudnánk elrejteni a gyerekeink elől.

Korábban írtam a ghostingról és annak pusztító hatásaitól. De mi van, ha valaki képtelen felfogni, hogy nem akarjuk vele folytatni az ismerkedést? Hiába próbáljuk tisztességesen lezárni, ő csak nyomul és nem hajlandó felfogni, hogy vége, nem érzünk már kedvet a továbbiakra?

Gyula megismerkedett egy egyedülálló anyukával, és kíváncsi, a többi anyuka hogyan csinálja, hogy minden teljes legyen.

Biztosan sokan első randiztak a téli szünet alatt vagy közvetlenül utána. Van, aki azt használta ki, hogy a gyerekek a másik szülőnél időznek, mások meg az oviba, suliba való visszatérést ünnepelték meg egy találkával. A téli szünet arra is jó volt, hogy nyugodtabb tempóban levelezzünk, cseteljünk, és kiderítsük, egyáltalán kinek van elég türelme komolyabb, mélyebb kapcsolatra.

Zsófi szeretné újrakezdeni az életét, de még nem váltak teljesen külön gyermeke apjával.

Sokféle karácsony lehetséges egy egyszülős családban. Van, ahol a nagyszülők közbenjárása azért megmenti a helyzetet vagy a testvérek, rokonok, barátok dobják fel a hangulatot. Most elsősorban azokról szeretnék írni, akik gyakorlatilag egyedül maradnak a gyerekükkel vagy gyerekeikkel az ünnepek idejére is. Mert már nem élnek a nagyszülők vagy nem állnak hozzájuk közel, a másik szülő valamilyen okból nincs képben és vagy nincs testvérük, vagy az is el van foglalva a maga dolgaival.

A társkeresőkön külön rubrika szokott lenni a gyerekek számáról, illetve arról, hogy szándékozunk-e még gyereket vállalni vagy sem. Aki komolyan keres, az általában ki is tölti ezeket, de persze nem mindenki… Ismerkedéskor azonban óhatatlan, hogy felmerüljön a kérdés: van-e gyerekünk, a másiknak van-e és kivel él, milyen vele a kapcsolata, és így tovább.

Míg fiatalabb korban elsősorban a nők sürgetik a házasságot, az elváltak esetében inkább a férfiak vágynak arra, hogy újabb házasságot köthessenek. Milyen okaik lehetnek erre és miért van az, hogy sok nő nem próbálkozik ennyire komoly elköteleződéssel?