Gyula megismerkedett egy egyedülálló anyukával, és kíváncsi, a többi anyuka hogyan csinálja, hogy minden teljes legyen.

Olvasói rovatunkban az egyedülálló szülőket érintő helyzeteket az ő szemszögükből is szeretnénk bemutatni nektek. Ezen a fórumon minden érintett megoszthatja történetét és tapasztalatát, így segíthetjük egymást, és tanulhatunk az esetleges hibákból, kutatva a lehetőségeket.

Neked is van hasonló történeted, élményed, ami az egyedülálló szülők kapcsolati igényeivel/társkeresésével kapcsolatos, vagy csak válaszolnál Gyula történetére? Küldd el a véleményed vagy saját tapasztalataid, akár név nélkül, vagy álnéven, és a legérdekesebbeket megosztjuk a blogon. Leveled erre a címre küldd el: padaamblog@gmail.com

"A kérdésem olyan anyukákhoz szólna, akiknek egyedül kell boldogulnia egy, vagy több gyerekkel. Hogyan jut másra is időtök munka mellett? Hogyan csináljátok, hogy minden teljes legyen? Hogyan jut mindenre idő? (vagy hogyan nem?).
Megismertem egy tüneményes nőt, aki egyedül maradt a fiával (a gyerek elég problémás, agresszív és a suliban sok gond van vele.) Én mondtam, hogy segítek bármiben, de visszautasítja a legtöbb dolgot. Nem tudom, mitől fél? Vagy büszkeségből teszi?
A mi kapcsolatunk munkahelyen alakult, ami ugye megint nem egy szerencsés helyzet. Úgy kezdődött, hogy viccesen szexuális fantáziákról kezdtünk beszélgetni. Nőktől ez a fajta nyíltság  nagyon bejön nekem. Nem is kellett sokat könyörögnöm az első randihoz.

Viszont ő elég pesszimista tud lenni, szerinte az életben sok rossz közül kell kiválasztani a legkevésbé rosszat. És lehet örökké csak egyedül lenni, ami biztonságos, de nem a legjobb. Szeretném, ha nem mondana még le az életről. Ha egyáltalán meg sem engedi, hogy segítsek, az egy rossz beidegződés, de nem tudom, mitől.

Szerintem nem kell mindig két rossz közül a kevésbé rosszat választani - hanem csak jobban körülnézni, és megtalálni a jót. Próbálkozni kell, nem elzárkózni.
Amíg otthonról tudott dolgozni, könnyebb volt, de így is megoldja. Csak már sok mindent rutinból csinál, amibe bele lehet fásulni. Egy átlagos napja:

- Reggel elrendezi a gyereket, ébredés utáni dolgok, suliba készülődés.
- Rendbe hozza magát, de sose reggelizik.
- Gyereket elviszi az iskolába.
- Beér a munkahelyre.
- Aztán utána haza: otthoni házimunkák, mosás, főzés.
- Foglalkozás a gyerekkel.
- Este 9 órakor fekszenek le.

Ha eddig belefértem az életébe, akkor ezután sem számítok fennakadásra, csak nem értem, miért hárítja el a segítséget, amikor szívesen ajánlom fel?"

Mit gondoltok? Írjátok meg a kommentben, vagy ha van a témához kapcsolódó saját történeteket, küldjétek el a padaamblog@gmail.com címre.