Nagyon változó, ki milyen előzetes elképzelésekkel indul neki egy-egy ismerkedésnek. Vannak olyan emberek, akik mindent előre el akarnak dönteni, és a saját forgatókönyvükhöz keresnek partnert: pont olyat, aki azt a szerepet, amit számára kigondoltak, tökéletesen el tudja és el is akarja játszani. És vannak olyanok, akik teljesen másképp állnak hozzá: ők az ismerkedés kedvéért ismerkednek és mindenfélére nyitottak, a teljesen súlytalan kalandra, a barátságra, a heti egyszeri találkozás alapú kapcsolatra vagy a komoly elköteleződésre egyaránt.

Utóbbiak jönnek azzal, hogy nincs elképzelésük arról, mit akarnak, az „majd kialakul”. Egyesek szerint (ilyen párkapcsolati tanácsadók is vannak) ez egyszerűen kamu, mert aki így áll hozzá, azzal nem is érdemes ismerkedni. Ne áruljunk zsákbamacskát: a „majd kialakul” általában a férfiak hozzáállása, míg a kötött forgatókönyv a nőké – persze nem 100%-ban, vannak kivételek és átmenetek.

De kamu-e azt mondani, hogy „majd kialakul” és mi a valódi szándéka annak, aki ezzel indít?

Én nem tartom kamunak, hiszen lehet az ember olyan élethelyzetben, amikor nem igazán tudja, mire vágyik. Ilyen például egy válás vagy csúnya szakítás utáni állapot. Még nem érzem magam késznek valami komolyabbra, de egyedül sem akarok tengődni. Nem ígérhetek komoly kapcsolatot, de ha összefutok valakivel, akihez nagyon kötődni fogok és ez kölcsönös, akkor lehet belőle komoly kapcsolat. Anélkül, hogy ismerném a jövőbeli partnert, hogyan tudnám meghatározni, hogy vele milyen kapcsolatot szeretnék majd?

Persze, azoknak, akiknek nagyon határozottan az az elképzelésük, hogy ők házasodni akarnak, és az másodlagos, hogy ki lesz a társuk, nehéz elfogadni, ha valaki ennyire bizonytalanul fogalmaz. De, amit egyesek tanácsolnak, hogy ilyen esetben azonnal szakítsuk meg a kapcsolatot az illetővel, mert mi csak „komoly szándékkal” ismerkedünk, szerintem kontraproduktív. Könnyen lehet, hogy aki ezt a modellt követi, az hosszú időre parkolópályára kerül… Túl nagy téteket tesz meg rögtön az elején, nem kis összegekkel indít, ahogy kellene… Ez sokakat elriaszt, és itt nem csak férfiakról beszélek: nőket is megijeszthet, ha hirtelen már feleségül is akarják őket venni.

Minden ismerkedés egyfajta tánc, finom mozdulatokat igényel, kis lépéseket, kis gesztusokat, közeledést, távolodást… Ha azt várjuk a másiktól, hogy rögtön az első randin eldöntse, akar-e bennünket egy életen át, akkor rossz évszázadba születtünk. Bizonyos szigorú rítusú vallások esetében van még ilyen, ahol sokszor még csak nem is az érintettek döntenek a párválasztásról… De a mi kultúránkban már más szokások váltak általánossá. Vagyis teljesen legitim azt mondani, hogy „majd kialakul”, hiszen tényleg így történik. Az elején sose tudjuk, hogyan alakul.

Többre becsülöm azt, aki felvállalja a bizonytalanságát, mint azt, aki nagyon határozottan kijelenti, hogy ő komoly kapcsolatra vágyik, miközben ez egyáltalán nem stimmel, csak így akarja behúzni a másikat, elhitetve vele, hogy hosszú távra tervez, pedig igazából egyetlen alkalomban gondolkodik. De az is teljesen rendben van, ha valaki úgy áll hozzá, hogy ő most nem tudna komoly kapcsolatot elképzelni, mégis ismerkedne. Minden joga megvan hozzá: transzparens és senkinek nem kötelező vele randiznia. Jobban járunk egy ilyen emberrel, mint azokkal, akik többen mutatnak, mint amit éreznek.

A dolog másik fele, hogy sokan a közösségi médiában azt éreztetik a nőkkel, hogy nem méltó hozzájuk a könnyed, komoly szándék nélküli keresgélés, annak az elismerése, hogy kalandra is vágyhatnak, vagy hogy nem akarnak feltétlen összeköltözni majd valakivel… Meg közös gyereket vállalni. Bármilyen szándékkal való ismerkedés oké, kinek-kinek szíve joga eldönteni, hogy adott élethelyzetben mire vágyik.

A „lepattintok minden pasit, mert én olyan tökös vagyok” hozzáállás nem feltétlen célravezető, ha társra vagy egyszerűen csak társaságra vágyunk. Nem kell minden kezdeményezésre pozitívan reagálni, nyilván, de csak azért, mert szokatlan vagy esetlen, még nem kell durván visszautasítani sem. Ha keresünk, akkor ne tegyünk úgy, mintha nem keresnénk, és ha nem keresünk, de ezt más nem tudja, ne háborodjunk fel, ha megszólítanak.

A bizonytalan, határozatlan kezdeményezésből is lehet valami izgalmas, sose tudhatjuk…