Ha online kezdünk ismerkedni, maga a rendszer és a módszer próbál rávenni bennünket arra, hogy valamennyire legyünk céltudatosak. Hiszen meg kell fogalmaznunk bizonyos dolgokat: milyen kapcsolatra vágyunk? (Ha minden opciót bejelölünk, akkor valószínűleg nem tudjuk.) Milyen partnert képzelünk el – korra, megjelenésre, végzettségre és a többi tekintetében? (18-99 éves között, bárhány centi, bármennyi kiló?) Mennyire lakjon közel, milyen érdeklődési köre legyen és így tovább?

Ha a való életben közlekedve, szórakozóhelyen, munkahelyen, baráti körben, könyvtárban, kiránduláson, tánctanfolyamon nézelődünk, akkor is lehetünk céltudatosabbak és teljesen lazák. Aki céltudatos, az állandóan szkennelni a környezetét, folyamatosan kiértékeli azokat, akikkel minimális kapcsolatba kerül: el tudnám képzelni vele vagy sem?

Ezt ösztönösen megtesszük akkor is, ha éppen nem vagyunk keresési üzemmódban. De ha abban vagyunk, akkor sokkal inkább. Az már persze egészen más lapra tartozik, hogy pontosan mit is tudnánk elképzelni adott személlyel… A férfiak általában lecövekelnek ott, hogy éreznek-e fizikai vonzalmat, a nők ennél összetettebb elemzést folytatnak sokszor első látásra is.

Minél kevesebb a szabadidőnk és minél gyorsabban akarunk partnert találni, annál fontosabb, hogy céltudatosan álljunk hozzá, de ez persze elég nagyon fegyelmet igényel tőlünk. Gyereküket egyedül nevelő szülőként valószínűleg nincs túl sok szabadidőnk, se a pörgetésre, se arra, hogy felesleges randikra járjunk, viszont dönthetünk úgy, hogy márpedig most bizonyos keretek között szeretnénk partnert találni. Ha szabályokat állítunk fel a magunk számára, és azokat be is tartjuk, nagyobb esélyünk lesz a találatra, illetve kevesebb üresjárat fogja jellemezni a keresésünket.

Ezek a szabályok sokfélék lehetnek, mindenkinek egyéni szempontjai szerint… Ha például tudjuk, hogy nem tudunk utazni, és azzal is tisztában vagyunk, hogy a legtöbb ember túlbecsüli a saját utazási hajlandóságát, akkor megfogadhatjuk, hogy csakis x km-es körzetben keresünk. Ha attól tartunk, hogy sokan csak csetelgetni akarnak, de valódi találkozást nem mernek vállalni, akkor kitűzhetjük, hogy mennyi időn belül akarunk találkozni. Feltétel lehet, hogy a személyes randi előtt legyen telefonos beszélgetés vagy videóhívás, bár utóbbi számos hátránnyal jár.

Rákérdezhetünk preferenciákra úgy mint: hogyan szokta tölteni a szabadidejét (ha egyáltalán van neki), milyenek az étkezési szokásai, de ami még fontosabb: hogyan tartja a kapcsolatot a gyerekeivel, ha vannak és milyen a viszonya az exével vagy exeivel.

Egy online ismerkedés esetén az is felmérhető viszonylag gyorsan, hogy alapvetően mennyire tudatos és mennyire megbízható valaki, ha ígéri, hogy jelentkezik, akkor azt be is tartja, vagy állandóan kifogásokat keres, eltűnik, újra megjelenik, nem lehet vele számolni…

Ha élőben ismerkedünk, akkor ebből a sok információból elsőre szinte semmit nem fogunk tudni, csak annyit érzünk majd, hogy van-e mágnesesség köztünk vagy sem. Sokan gondolják, hogy ez mindent fölülír: ha létezik ez a nagy vonzalom, akkor minden mást megoldunk majd valahogy, míg ha nincs az első pillanatban kémia, akkor mást már nem is érdemes tenni.

De a kapcsolatok ennél jóval bonyolultabbak: ha a kémián múlna minden, a házasságok több mint fele nem menne tönkre… Lehet, hogy a korábbi házasságunkban is működött a mágnesesség, mikor megismerkedtünk, csak aztán kiderült, hogy ez hosszú távon nem elég semmire. Sokszor még rövid távon sem, ha az erotikán kívül semmi más nem stimmel közöttünk. Viszonylag sok emberrel passzolhat a szexuális ízlésünk, sok ember tetszhet nekünk és fordítva, de ami akár csak egy nem teljesen elkötelezett, viszont szilárd kapcsolatot is fenntarthat, azok a közös értékek, közös érdeklődési körök és a hasonló célok.

És itt jön be újra a céltudatosság: aki a saját céljaival sincs tisztában, az honnan tudhatná, hogy azok  összeegyeztethetők-e a partner céljaival? Fiatal korban még viszonylag egyszerűbb megfogalmazni a célokat: jó munka és megfelelő fizetés, saját lakás (erre már nem mindenki vágyik, de a többség azért igen)…

Aztán hogy valaki akar-e házasodni, családot alapítani vagy sem, ott alapvető eltérések lehetnek: ha az egyik fél mindenképpen akar, a másik meg biztosan nem, akkor nem lehetséges a kompromisszum. Vagy abban a kérdésben, hogy itthon képzeljük el a jövőnket vagy inkább elhagynánk az országot? Sokszor kell tekintettel lennünk másokra is, mikor ezekben a kardinális kérdésekben döntünk, még ha mi magunk szívünk szerint mondjuk mennénk is, lehetnek olyan kötöttségeink, amelyek ezt akadályozzák.

Egy válás után, amikor már van gyerekünk, ugyanezek a kérdések újra felmerülhetnek. Ha még abban a korosztályban vagyunk, hogy vállalhatnánk gyereket: vajon szeretnénk vagy sem? De számos egyéb kérdésben is tisztán kell látnunk: összeköltözős kapcsolat a célunk vagy sem? Közös kasszán akarunk élni? Inkább megőrizzük a függetlenségünket? Patchwork családot alapítunk vagy ki-ki marad a saját köreiben és csak randizunk?

Ha alaposan átgondoljuk, mihez keresünk partnert, akkor sok felesleges körtől kímélhetjük meg magunkat… Persze az is világos, hogy belefuthatunk olyanokba, akik nem őszinték a szándékaikat illetően, és a terveink is változhatnak, ha mélyebben megismerünk valakit. Semmi vagy majdnem semmi nincs kőbe vésve, de minden pillanatban érdemes tisztában lenni azzal, hogy merre szeretnénk haladni.