Zsófi szeretné újrakezdeni az életét, de még nem váltak teljesen külön gyermeke apjával.

Olvasói rovatunkban az egyedülálló szülőket érintő helyzeteket az ő szemszögükből is szeretnénk bemutatni nektek. Ezen a fórumon minden érintett megoszthatja történetét és tapasztalatát, így segíthetjük egymást, és tanulhatunk az esetleges hibákból, kutatva a lehetőségeket.

Neked is van hasonló történeted, élményed, ami az egyedülálló szülők kapcsolati igényeivel/társkeresésével kapcsolatos, vagy csak válaszolnál Zsófi történetére? Küldd el a véleményed vagy saját tapasztalataid, akár név nélkül, vagy álnéven, és a legérdekesebbeket megosztjuk a blogon. Leveled erre a címre küldd el: padaamblog@gmail.com

"Van egy ötéves kislányom, sajnos az apjával már egy ideje körülbelül csak lakótársi viszonyban élünk. Már régóta nem működik a dolog kettőnk közt, nem is alszunk együtt, se testi kapcsolat, se közös programok már nincsenek jó ideje. Szerencsére harag nincs, csak mindketten külön utakat járunk. Beszélgetéseink csak a legszükségesebbekre szorítkoznak. Ezt a helyzetet eleinte nehezen viseltem, egészségileg is kikészített kicsit. Szeretnénk külön költözni, de sajnos a fizetésemből nehezen tudnánk megélni. És tőle se akarnám a lányát elszakítani. Szereti a gyerekét, sokat foglalkozik vele, és szeretném hinni, hogy a kicsi nem sokat érzékel abból, ami köztünk van,  de tudom, hogy valamennyit azért mégis.

 A ház az élettársamé, családomhoz nem tudok visszaköltözni, mert minden ehhez a környékhez köt. 
És már a gyerek is megszokta ezeket a körülményeket.
34 éves vagyok, és szeretnék még ismerkedni, szeretni és szeretve lenni, ez nekem mindig is fontos volt. Hogy az élettársam hogyan intézi a magánügyeit, azt nem tudom - vagy csak annyira tapintatos, hogy úgy igyekszik ezeket bonyolítani, hogy mi ne sokat érezzünk belőle. De azt látom, hogy időben hazajön, nincsenek esti kimászkálásai sem.

Ezek a tények, és ha most én elkezdenék ismerkedni, és így ezeket elmondanám valakinek, milyen esélyeim lennének ? Főleg férfiak válaszaira számítok."

Mit gondoltok? Írjátok meg a kommentben, vagy ha van a témához kapcsolódó saját történeteket, küldjétek el a padaamblog@gmail.com címre.