Míg fiatalabb korban elsősorban a nők sürgetik a házasságot, az elváltak esetében inkább a férfiak vágynak arra, hogy újabb házasságot köthessenek. Milyen okaik lehetnek erre és miért van az, hogy sok nő nem próbálkozik ennyire komoly elköteleződéssel?
A házasság intézménye rengeteg változáson ment át az utóbbi időben, de ha fiatalokat kérdezünk, még mindig inkább a nők vágynak arra, hogy papíron is elkötelezze magát mellettük egy férfi, míg a férfiak sokszor egyfajta nyűgként, kényszerként tekintenek erre a társadalom vagy a barátnőjük által elvárt lépésre.
A nők házassághoz való ragaszkodása elsősorban biztonság iránti igényükből fakad: a legtöbben szeretnének gyereket és házasságon kívül még mindig bizonytalanabbnak tűnik a gyerekvállalás, mint akkor, ha ez törvényi keretek között történik. (Ráadásul szinte minden állam több jogot ad azoknak a fiataloknak, akik házasságot kötnek, mint azoknak, akik csak úgy együtt élnek.)
Aztán a gyerekek megszületése után a nők legtöbbször azt tapasztalják, hogy a férfi, az apa tovább éli világát, eljárhat dolgozni, szórakozni, lehet felnőtt a nap nagy részében, míg az ő életük a gyerekek köré épül és igencsak leszűkül. Háztartás, gyereknevelés, magány… Ha a párkapcsolat a szülőség oltárán teljesen elsorvad, ha a nő úgy érzi, hogy a partnere magára hagyta, egy ponton eljuthat addig, hogy sokkal jobb lenne egyedül… Főleg, ha a gyerekek már elég nagyok ahhoz, hogy ne kelljen hozzájuk két felnőtt.
Sok férfit ér váratlanul, hogy a felesége válni akar, mert úgy érzi, hogy egy idegen mellett él… Miközben a férfi azt gondolta, hogy ő mindent megadott a családjának… A „minden” leginkább az anyagi javakra vonatkozik a férfiak gondolkodásmódjában. (Természetesen nem minden férj vallja ezt a felfogást, de a válások nagy százalékát pontosan ilyen okokra lehet visszavezetni.)
Ha tehát egy középkorú pár elválik (leggyakrabban a nő kezdeményezésére), akkor a nő éppen nagyon kiábrándult a házasság intézményéből, amely számára leginkább a kötelességek végeláthatatlan folyamataként jelenik meg, míg a férfi azt tapasztalja, hogy hoppá, üres a lakás, ahová hazamegy, senki sem gondoskodik róla és a gyerekeit is extra erőfeszítéssel láthatja csak, amelyre vagy hajlandó, vagy nem.
A férfiak nagy része ilyenkor céltalanságot érez, illetve azt tapasztalja, hogy alapvető igényeit nem tudja a lehető legegyszerűbben kielégíteni. Jó volt neki úgy, hogy az asszony gondoskodott a háztartásról és esetleg még az ágyban is mismásoltak valamit, ha már nem is a kezdeti szenvedélyes ölelkezések színtere volt a hálószoba. Most meg mindenről magának kell gondoskodnia…
Logikusnak tűnik, hogy szeretne újabb biztos hátteret, meleg otthont. Ha nem semmizte ki nagyon az exe (hiszen ez is megtörténhet), akkor egy tisztes egzisztenciával a háta mögött negyvenes, ötvenes pasiként még simán találhat magának olyan nőt, aki szívesen veszi, ha megkéri a kezét. Lehet az egy elvált asszony is, persze, mert közöttük is vannak olyanok, akik egy másik partnerrel szívesen megpróbálják újra. De lehet olyan is, aki jóval fiatalabb és még családalapítás előtt áll. És bizonyos férfiak még abba is belemennek, hogy újabb családot alapítsanak…
Ezzel ellentétben egy nő, aki felnevelt pár gyereket és végre nyugta van otthon, végre nem kell senkire mosnia, főznie, takarítania, csak saját magára, végre tud időt szakítani a saját kedvteléseire, nagyobb eséllyel mondja azt, hogy köszönöm, de még egyszer nem akarok férjhez menni. Szívesen veszem a hosszú távú, elkötelezett kapcsolatot, de ki-ki maradjon meg a saját otthonában, gondoskodjék önmagáról. És főleg: a férfi ne akarjon minden dolgomba beleszólni (amire azért rengeteg érett férfi hajlamos.)
Nyilván vannak olyan férfiak, akiknek ez így megfelel, de sokan érzik úgy, hogy hosszabb távon nem elég számukra ez a lazább kapcsolódás, mert, valljuk be, a férfiaknak sokkal kényelmesebb, ha a nő megosztja a mindennapjaikat, mint ha csak heti párszor találkoznak. Főleg, mert arra nekik is külön készülniük kell. Mondjuk takarítaniuk a saját lakásukban…
Az egyedülálló férfiak egészsége is rosszabb szokott lenni, mint azoké, akik együtt élnek valakivel, hiszen a nők olyan hálót feszítenek a partnerük köré, amely őt megtartja: törődnek az egészségével, sokszor főznek rá, noszogatják, hogy menjen orvoshoz, ha problémát észlelnek, biztosítják a társaságot (a családdal, rokonokkal is a nők tartják a kapcsolatot), azt az érzést, hogy van miért élni…
Az özvegy férfiak például sokkal nagyobb arányban hagyják el magukat teljesen, mint az özvegyasszonyok. És mivel a nők jóval tovább élnek, az is valószínű, hogy az újraházasodott férfinak nem kell nagyon tartania attól, hogy ő marad egyedül, sőt, még a saját idős szülei gondozásába is bevonhatja új feleségét.
Így aztán nem csoda, ha az érett és idősebb férfiak sokkal inkább szeretnének házasodni, mint az ilyen korú nők, és mivel hagyományosan elfogadott, hogy a nő lehet jóval fiatalabb is, a férfiak, ha egy kicsit odateszik magukat, találnak is megfelelő jelentkezőt az újraházasodáshoz.
