Egyedülálló szülőként sose könnyű randizni, de ha még kicsit a gyerekek, a nyári vakáció jelenti a legnagyobb kihívást. Az együtt lévő pároknak is nagy fejtörést okoz, mit kezdjenek a kiskorúakkal, hát még azoknak, akiknek egyedül kell mindent megoldaniuk. Ahol a vakáció egy részét a gyerekek a másik szülőnél töltik, sokkal egyszerűbb a helyzet, bár ez is járhat kihívásokkal.

Ha nincs jelen a másik szülő (külföldön él, nem törődik a gyerekekkel vagy már elhunyt), akkor a legnehezebb a dolgunk. Mivel két ember feladatait végezzük el, még nagyobb szükségünk van a feltöltődésre és a kikapcsolódásra, mint bárki másnak, vagyis a gyerekek nélkül töltött szabadságra is. Akár új partnerrel, akár barátokkal, akár teljesen magunkban: oldjuk meg valahogy, hogy a gyerekeket vállalja valaki. Nagyon sokat jelent az egész évre nézve, ha ilyenkor kapunk egy kis szünetet.

Erre jó lehet egy ottalvós tábor vagy a nagyszülők, más rokonok kedvessége: tudom, hogy nehéz elengedni a gyerekeket először több napra, nehéz megbízni a pedagógusokban, a nagyszülőkben vagy más felnőttekben, de az önkizsákmányolás se vezet semmi jóra. Ha egy mód van rá, próbáljuk elintézni, hogy minimum 3-4 napra fellélegezhessünk és ezt a pár napot ne a lakás kitakarításával töltsük. Persze, mindig van mit takarítani, de a jóllétünk fontosabb.

Ha a szülőtársunk átvállalja a nyár egy részét, akkor ne szorongjunk egész idő alatt, mit fog művelni a gyerekekkel (nyilván vannak extrém esetek, de a legtöbb szülő azért jót akar a gyerekének), és ne próbáljuk maximálisan korlátozni őket. Akár a nagyszülőknél, akár az apjuknál/ anyjuknál és annak új partnerénél vannak, ne ellenőrizzük őket folyamatosan, még ha úgy is érezzük, hogy a nevelési elveinkkel ellentétes dolgokat csinálnak. Hacsak nem veszélyeztetik a gyerekek egészségét, nem 1-2 hét alatt fogják őket „elrontani”.

Ami a randizást illeti: ne tűnjünk el hetekre, ha éppen nyaralni megyünk, mondván, hogy most csak a családra kell koncentrálnunk.

Jogunk van a kapcsolattartásra új partnerünkkel, és neki is joga van hozzá, hogy tudjon rólunk. Még akkor is, ha még a kapcsolat korai fázisában vagyunk. Miért is ne folytathatnánk ugyanúgy a levelezést, telefonálást, mint addig? Persze, a gyerekeink elől már nem fogjuk tudni eltitkolni, ha addig nem említettük, de ez nem is baj.

Az együtt nyaralás is felmerülhet, az az igazság, hogy talán minden érdekelt fél ki is akarja próbálni, de nem biztos, hogy jó ötlet, ha még nagyon a kapcsolat elején vagyunk. Bármennyire is dúl a szerelem és nehéz ilyenkor akár egy hétre is elszakadni a másiktól, számos probléma merülhet fel. Eltérő életritmus, eltérő anyagi helyzet és ebből fakadóan más elvárások, a gyerekek közötti konfliktusok, a gyerekek féltékenysége vagy zavara anya vagy apa új partnerének gesztusai láttán… Egy egynapos kirándulás jó teszt lehet egy nagyobb közös program előtt, de a legjobb, ha mielőtt családilag utaznánk el közösen, kettesben tesszük ezt az új kedvesünkkel. Akkor azért elég sok dolgot ki tudunk deríteni egymásról.

Ha valóban sikerül kettesben elutaznunk, jobb, ha nem megyünk túl messzire és nem tervezünk hosszú utat: 2-3 nap bőven elég elsőre. Lehet, hogy mindaddig még egy teljes éjszakát se töltöttünk egy ágyban, azt sem tudjuk, milyen a másik reggel, milyen mellette aludni, mennyire idegesítenek a szokásai vagy mennyire simul bele a mi rutinunkba. Válasszunk olyan helyet, amely nem a sok kirándulásról és műemlékek nézéséről szól, hanem arról, hogy egymásra tudunk figyelni. Ne rohanjunk, ne idegeskedjünk, lazítsunk és beszélgessünk sokat. Nagyon nehéz ilyenkor lélekben nem a gyerekeinknél lenni, főleg, ha még elég kicsik, de ne rontsuk el az utazást állandó aggodalmaskodással és az exünk, anyósunk, exünk új párja alkalmatlanságának ecsetelésével. Persze, tartsuk a kapcsolatot a gyerekekkel, de az idő nagy részében koncentráljunk a partnerre, hiszen azért utaztunk el vele.

Ha képtelenség megoldani, hogy több napra elszabaduljunk, akkor is legyenek az ú partnerrel töltött napjaink: vegyünk ki szabadságot, a gyereknek meg nem árt, ha napközis táborban tölti az időt, nem kell attól félni. Remek barátságok születnek az ilyen táborokban, sőt, még az ovis, általános iskolai ügyeletben is, amikor csak pár gyerek lézeng és más csoportokba, osztályokba járó srácokkal lehet ismerkedni. A szülőnek is jó, hogy vannak szabad hétköznapjai, és a gyerekeknek is, hogy a kortársaikkal lehetnek együtt.