Őszintén szólva én is azok közé tartozom, akik túl sok évet töltöttek a gyerekek miatt boldogtalan házasságban, de nem meggyőződésből, hanem azért, mert nem lehetett másképp megoldani. Sok szülőpár marad túl sokáig együtt annak ellenére, hogy mindkét fél látja, mennyire nem működnek a dolgok és még…

Ha megkérdeznének bennünket, vajon mi a fontosabb számunkra, a saját vagy a családunk boldogsága, vajon mit válaszolnánk? Lenne-e bárkinek bátorsága azt mondani, hogy a sajátja? És vajon mennyire reális ezt a két dolgot szembeállítani egymással? Mit értünk egyéni és mit családi boldogság alatt?