Petra egyedül neveli két gyermekét, de nem tudja összejöjjön-e kollégájával, aki nyitott lenne a kapcsolatra vele.

Olvasói rovatunkban az egyedülálló szülőket érintő helyzeteket az ő szemszögükből is szeretnénk bemutatni nektek. Ezen a fórumon minden érintett megoszthatja történetét és tapasztalatát, így segíthetjük egymást, és tanulhatunk az esetleges hibákból, kutatva a lehetőségeket.

Neked is van hasonló történeted, élményed, ami az egyedülálló szülők kapcsolati igényeivel/társkeresésével kapcsolatos, vagy csak válaszolnál Petra történetére? Küldd el a véleményed vagy saját tapasztalataid, akár név nélkül, vagy álnéven, és a legérdekesebbeket megosztjuk a blogon. Leveled erre a címre küldd el: padaamblog@gmail.com

Sziasztok!

Nekem kettő gyerekem van, akikkel kapcsolatban sok mindent megoldok. Viszont el kéne egy férfi a háznál! A munkahelyemen van egy férfi, akivel együtt kerültünk oda, így sok mindent együtt is tapasztaltunk ki, például, hogy melyik kollégától érdemes távolságot tartani, illetve nem mentünk bele a „ha nem pletykálsz együtt a többiekkel, téged pletykálnak ki”- szitukba se. Emiatt egyfajta véd- és dacszövetség vagyunk.
Ő már elvált, gyereke nincs. Sokat beszélgetünk. Gondoltam rá, hogy jó páros lennénk, viszont a munkahelyen kötődött kapcsolatokról kevés jót hallani. Ez hátráltat engem. Viszont azt is érzem, hogy ez rajtam múlik. Ő nem nyomul, időt hagy, és egyértelműen érzem azt is, hogy részéről mehetne. 

Ahogy megismertem, elég érzékeny ember. Sok helyzetet nem tud kezelni, és ha nem is depresszív típus, hajlamos a letargikus állapotok felé elmozdulni.

Nyilván senki se tökéletes, és most nem az a célom, hogy két oszlopba strigulázzam a pozitív és negatív tulajdonságait, hogy az alapján döntsek… csak neki se akarok rosszat, meg magamnak se, ahogy a gyerekemnek se.

Mit gondoltok? Írjátok meg a kommentben, vagy ha van a témához kapcsolódó saját történeteket, küldjétek el a padaamblog@gmail.com címre.