Katának megérte várni és kompromisszumokat kötni.

Olvasói rovatunkban az egyedülálló szülőket érintő helyzeteket az ő szemszögükből is szeretnénk bemutatni nektek. Ezen a fórumon minden érintett megoszthatja történetét és tapasztalatát, így segíthetjük egymást, és tanulhatunk az esetleges hibákból, kutatva a lehetőségeket.

Neked is van hasonló történeted, élményed, ami az egyedülálló szülők kapcsolati igényeivel/társkeresésével kapcsolatos, vagy csak válaszolnál Kata történetére? Küldd el a véleményed vagy saját tapasztalataid, akár név nélkül, vagy álnéven, és a legérdekesebbeket megosztjuk a blogon. Leveled erre a címre küldd el: padaamblog@gmail.com

Nem mostani történet, de leírom, mert szerintem tanulságos.
2022-ben megismertem a neten egy férfit. Mivel úgy láttam, mindketten ugyanazokat az értékeket keressük, mihamarabb találkozni akartam vele. De ő az első randit mindig arrébb tolta, mondván, hogy egyedül neveli a két kislányát, ...rohanni kell a gyerekekért, a hétvége is be van táblázva, vagy épp tábor, vagy szakkör van, vagy egyéb miatt. Mondtam neki, hogy tudom, miről beszél, mert nekem is van gyerekem, igaz csak egy, és fiú.
Megértettem, hogy ő segítség nélkül van. Én sem tudtam volna senkire se bízni a gyereket, szüleim vidéken élnek - a szomszédok meg erre alkalmatlanok, de különben se szívesen bíznám a gyerekem viszonylag idegenre, rövid időre se, valahogy nekem is kínos, és nekik is, még ha nem is mondják és udvariasságból elvállalják.

Láttam, hogy nem haladunk, és ebből így nem lesz semmi. Aztán jött egy hétvége, amikor azt írtam, hogy nekem nincs kifogásom ellene, ha mindenki hozza a gyerekét az első találkozóra. Mi baj lehet? A gyerekek úgyis megismernék majd egymást, előbb-utóbb, ha minden rendben megy.  A pörgős szórakozóhelyekből pedig már mindketten kinőttünk úgyis, így találkozzunk a Margit-szigeten. És a lényeg, hogy egy felejthetetlen napot töltöttünk együtt, már az első alkalom olyan volt, mintha egy nagy család lennénk. A gyerekeink is szinte azonnal összebarátkoztak.
 És azóta is együtt vagyunk, bár az összeköltözést még nem sikerült megoldani. A tanulság annyi lehet ebből, hogy ha valakivel szimpatizálsz, ám húzódik a találkozó, egy kis kompromisszummal, kreativitással mindent meg lehet oldani, csak akarni kell, meg észszerűen tervezni. Úgy gondolom, ha én nem vagyok elég határozott és talpraesett, lehet, hogy ez nem így történt volna.

Mit gondoltok? Írjátok meg a kommentben, vagy ha van a témához kapcsolódó saját történeteket, küldjétek el a padaamblog@gmail.com címre.