Imre egyedülálló apuka, aki szeretne összeköltözni barátnőjével, akinek két gyermeke van, de fél attól, hogy a költözés után elmúlna a varázs.

Olvasói rovatunkban az egyedülálló szülőket érintő helyzeteket az ő szemszögükből is szeretnénk bemutatni nektek. Ezen a fórumon minden érintett megoszthatja történetét és tapasztalatát, így segíthetjük egymást, és tanulhatunk az esetleges hibákból, kutatva a lehetőségeket.

Neked is van hasonló történeted, élményed, ami az egyedülálló szülők kapcsolati igényeivel/társkeresésével kapcsolatos, vagy csak válaszolnál Imre történetére? Küldd el a véleményed vagy saját tapasztalataid, akár név nélkül, vagy álnéven, és a legérdekesebbeket megosztjuk a blogon. Leveled erre a címre küldd el: padaamblog@gmail.com

Kedves blog!

Négy év után idén költöznék össze a barátnőmmel: neki két gyereke van, nekem egy. A  megismerkedésünk is úgy zajlott, hogy előbb tudtunk egymás családi állapotáról, mintsem hogy bármi is történt volna köztünk, ugyanis abban az iskolában ismerkedtünk meg egy rendezvényen, ahova a gyerekeink járnak. Olyan is volt, hogy közös kocsival vittük a gyerekeket valahova, de sok más körülmény is közrejátszott, hogy összejöjjünk. Neki kicsit problémásabb volt, a férje miatt, mivel akkor még velük élt, de ez is megoldódott nem rég. És a következő lépcsőfok lenne az összeköltözés.

Nálam kicsi a hely, kétszemélyes, így az lenne az észszerű megoldás, hogy én és a fiam mennénk hozzá, ...de valahogy bennem van egy érzés, hogy nem a férfinak kéne a nőhöz cuccolnia. Ezt mondtam is neki, mire úgy reagált, hogy mindegy, ha így tudjuk megoldani. Örüljünk ennek is. Még nem költöztem hozzá. Tudom, hogy működne, mert sok mindent együtt csinálunk már így is, és jó csapat vagyunk: tudja, hogy engem éjjel háromkor is felhívhat, bármikor számíthat rám. Ő vitaminokat hoz nekem olcsón, én meg megcsinálom az adóbevallását : )
Az összeköltözés minden kapcsolat sarkalatos pontja, és hallottam már pár olyan sztorit, hogy a jó viszonynak pont ez vetett véget – akár gyerekkel, akár nélkülük. Mert még mindig van egy hatványozott varázsa annak, ha találkozunk, egy újdonságérzés. És sajnálnám, ha ez elmúlna. Szerintetek ezeket csak bemagyarázom magamnak, és inkább vágjunk bele?

Mit gondoltok? Írjátok meg a kommentben, vagy ha van a témához kapcsolódó saját történeteket, küldjétek el a padaamblog@gmail.com címre.