A randizás mint műfaj keveseknek megy problémamentesen, fiatalon elkezdeni is bonyolult, de mikor már egyszer azt hittük, hogy vége a bénázásnak és nem kell többé kezünket tördelve toporognunk, gyomorideggel készülődnünk, azon agyalnunk napokig, hogy mit vegyünk fel és mit ne… nos, lehet, hogy még nehezebbnek tűnik, mint a legeleje. De ha nem is nehezebb, az biztos, hogy könnyűnek nem nevezhető.
Ha pedig nem csak randizni nem voltunk már régen, hanem a szexuális életünk is jó ideje parkolópályára ért, vagyis úgy éltünk házasságban, hogy évente kevesebb, mint 10 alkalommal kerültünk testi kapcsolatba a partnerünkkel (és házasságon kívüli kapcsolatunk se volt), akkor nagyon nehéz lesz újra belevetnünk magunkat az élvezetekbe.
Vagyis… itt azért a két nem között tendenciózusan nagy a különbség. A férfiak nagy részének nem lesz olyan nehéz, ők sokkal kevésbé hajlamosak problémázni azon, hogyan néznek ki, mit szól majd a partner a testükhöz. Persze, közöttük is van olyan, aki nem elégedett azzal, ahogy kinéz, de a nők között szinte nincs (vagy egyáltalán nincs) olyan, aki elégedett lenne. És ez ugyebár nagyon más alapállás.
Ráadásul esetünkben olyan nőkről beszélünk, akik szültek már egy-két-három vagy akár több gyereket, és minden szülés hatalmas megpróbáltatás a test számára. A testünk akkor is változik, ha végig igyekszünk egészégesek maradni és nem „engedjük el” magunkat. A férfiak nem mennek át ilyen változásokon csak attól, hogy apákká válnak. Vagyis a nők nagy része bizonytalanabb is lesz az első néhány szexuális élmény előtt…
Minél régebben nem élünk szexuális életet, annál kevésbé lesz bennünk önbizalom, és minél inkább úgy érezzük, hogy már nem vagyunk olyan szexik, mint huszonéves korunkban, annál kevésbé leszünk lazák és csábítóak. Amit általában kevés nő hisz el, pedig igaz: a férfiak túlnyomó többsége nem a tökéletes testet keresi egy nőben, hanem a felszabadult, magabiztos, szexpozitív hozzáállást. Vagyis leginkább mentálisan kell készen állnunk egy új kapcsolatra.
Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a fizikai fittség ne lenne kívánatos, és persze, ha jól érezzük magunkat a bőrünkben, akkor energikusabbak, magabiztosabbak is vagyunk. Csak azt ne beszéljük be magunknak, hogy feltétlen sokkal vékonyabbaknak kellene lennünk, vagy katasztrófa, ha narancsbőrünk van, striáink, ha nem feszes a fenekünk, a mellünk, ha van hasunk, és így tovább.
Viszont, ha annyira aggódunk bizonyos részletek miatt, egy nőnek megvan az az előnye, hogy felvehet egy szexi kombinét, ami ápol és eltakar, izgató, őt pedig magabiztosabbá teszi. Ha már eljutottunk odáig, hogy az új partnerrel ágyba szeretnénk bújni, jó érzés, ha erre az ünnepi alkalomra beruházunk valami új fehérneműbe.
A legfontosabb persze, hogy olyan partnerrel vágjunk bele az új életszakaszba, aki tiszteletben tartja a határainkat és akivel nyíltan meg tudjuk beszélni, mit szeretünk és mit nem, illetve aki képes kommunikálni a saját vágyait is, de olyan stílusban, hogy az számunkra kellemes és izgató legyen. Éppen ezért tartom annyira fontosnak az előzetes ismerkedést, a levelezést.
Nagyon sokszor már a levelekből kiderül, hogy két ember szexuális elképzelései egyáltalán nem felelnek meg egymásnak.
De ha ezeket a témákat tabuként kezeljük és egyáltalán nem tértünk ki rájuk, akkor sokkal nagyobb eséllyel lesz az első testi élményünk kudarcos és kellemetlen, mint akkor, ha ízlésesen, finoman, de megfogalmazzuk, mi mindenre vágyunk és hol vannak a határaink.
Ha szexmentes házasságból jövünk, akkor ez az előzetes megbeszélés roppant ijesztő lehet, hisz nagy eséllyel a házasságunkban sem volt szó szexről, vagy már rég nem volt szó, ha az elején még tudtunk is róla beszélni. De rengeteg pár soha nem beszél ezekről a témákról, mert azt hiszi, hogy nem beszélni kell róla, hanem csinálni, ha azonban tabusítjuk a beszédet, akkor nem fogjuk tudni jelezni, ha valami nem esik jól vagy éppen valamit ki szeretnénk próbálni.
Az online ismerkedés egy nagy előnye, hogy írásban el lehet kezdeni tisztázni olyan dolgokat, amelyek egy IRL randizásnál csak nagysokára vagy soha nem kerülnek szóba, mert mindig túl éles a helyzet, ha a másik szemébe nézve kellene megfogalmazni titkos vágyainkat. Mire annyira intim kapcsolatba kerülünk, hogy beszélnénk róla, addigra már meg is történt az első szex és lehet, hogy nem is volt olyan jó, mert nem beszéltük meg előre, mit szeretünk.
Sőt, lehet, hogy a házasságunk alatt nem is jöttünk rá, mit szeretünk, mert a partnerünk nem volt nyitott, vagy mert mi is tele voltunk gátlásokkal, de most esélyt kapunk arra, hogy tiszta lappal induljunk és kitapasztaljuk, mi esne jól, mit szeretnénk kipróbálni.
Ne kerüljük tehát a témát, mint a forró kását! A férfiakat nem hiszem, hogy biztatni kellene rá, hogy legyenek nyitottak ebben a tekintetben, bár van, aki már annyira visszapattant potenciális női partnerekről azért, mert szexről mert kérdezni, hogy extrém óvatossá vált… Mindenesetre, ha nem plátói kapcsolatra vágyunk, akkor igyekezzünk úgy alakítani az ismerkedést, hogy az egyik legfontosabb aspektusáról is tudjunk egymással normálisan, kedvesen és őszintén beszélgetni.
