Sokszor tűnik úgy, hogy nagyon nehéz belőni, kivel milyen mélységekig érdemes eljutni még a csetelés, levelezés fázisában, mivel egyeseket éppen a túlságosan aprólékos kérdezősködés idegesít, míg másokat az untat, ha csak felszínesen beszélgetnek velük és nem tesznek fel személyesebb kérdéseket.
Ráadásul, ha nemrég jöttünk ki egy komoly kapcsolatból, amelyben biztos számos sebet szereztünk, bizonyos dolgokra extrém módon ki vagyunk hegyezve, és pont ezek ismétlődését kikerülendő biztosítani akarjuk magunknak, hogy az, akivel ismerkedünk, nem ugyanolyan, egészen más, biztosan nem ismétlünk meg korábbi problémákat. Ez is abba az irányba lökhet, hogy élesebben fogalmazzunk, kissé támadólag kérdezzünk (még ha nem is ez a szándékunk).
Nézzünk néhány témát, ami ki tudja verni a biztosítékot:
- Az eddigi kapcsolatok sikertelensége felőli érdeklődés, annak éreztetése, hogy a partner ebben a hibás
- Részletekbe menő kérdezősködés az illető válásának okairól, főleg, ha azok bármiféle átveréssel, elhagyással kapcsolatosak
- Annak feszegetése, hogy milyen érzései vannak még az exe irányába, mert meg akarunk róla bizonyosodni, hogy már túl van rajta (főleg annak sorok közötti elvárása, hogy negatívan nyilatkozzon róla vagy ne tartsa vele a kapcsolatot)
- Annak firtatása, mikor volt a legutóbbi kapcsolata, hány férfival/ nővel került már intim viszonyba
- Az ellenkező nemről szóló negatív általánosítások ismételgetése (vagyis annak a nemnek a pocskondiázása, amelyhez a randipartner tartozik)
- Anyagi helyzetről való faggatózás: persze, hosszú távon ez is fontos, de nagyon rossz benyomást tesz, ha rögtön az elején erről van szó (fizetés, ingatlanok, autó, örökség, tartozások, gyerektartás) – ugyanígy: az anyagi helyzettel, ismeretségi körrel való kérdkedés
- Annak éreztetése, hogy az illető nem ott tart az életben, ahol szerintünk kellene (például nincs felsőfokú végzettsége, nem főnök, csak sodródik, stb.), illetve mi előrébb tartunk
- A fizikai megjelenésre, korra, súlyra, magasságra, hajra (vagy annak hiányára) tett megjegyzések (persze amennyiben nem pozitívak, de még azt is elő lehet úgy adni, hogy sértő legyen, például: a korodhoz képest jól nézel ki…)
- Étkezési szokások kritizálása, miért eszik sokat, keveset, miért rendel olyat, amit mi nem szeretünk, miért nem eszik ezt vagy azt (ne válogasson már), miért nem úgy készít valamit, ahogy mi szoktuk, miért nem szeret főzni, pedig nő…
- Egészséghez kapcsolódó kérdések és kritikák (edzés, erőnlét, betegségekről való kérdezősködés, fizikai és mentális szempontból egyaránt, dohányzás kritizálása)
- Gyerekvállalással, gyerekek nevelésével kapcsolatos kritikák, illetve bizonyos kérdések (miért nincs gyereke, miért csak egy van, miért van olyan sok, miért így neveli, miért nem úgy)
- Túl intim kérdések a szexualitásról túl hamar, miközben látszik, hogy a másik fél még nem szeretne ebbe belemenni
- Politikai, vallási, világnézeti kérdések éles felvetése, bármilyen miénktől különböző felfogás durva kritizálása (anélkül is kipuhatoljuk valaki nézeteit, hogy direkt kérdéseket tennénk fel – sokkal finomabban is rá lehet jönni, mennyire stimmelünk világnézetileg
Tényleg nagyon sok olyan téma van, ami érzékeny lehet és csak óvatosan érdemes felhozni – természetesen előbb-utóbb mindezekről beszélnünk kell, ha hosszabb távra tervezünk, de semmiképpen nem a legelején és nem támadólag, számonkérőleg, kihallgatás-szerűen.
Akkor hogyan érdemes kérdéseket feltenni?
-- Ne eldöntendő kérdéseket tegyünk fel, hanem kifejtőseket, amelyeket nehéz egyetlen szóval vagy mondattal elintézni.
-- Inkább kisebb részletekre kérdezzünk rá, ne nagy általánosságokra, az apró ízlésbeli dolgok megfigyelése alapján például sokminden kiderülhet.
-- Látszódjon rajtunk, hogy valóban érdeklődünk és nem csak kipipálni akarjuk a kérdéseket. Nem előre gyártott listához keresünk embert (noha egy lista, akár fejben jó ötlet lehet, ha lefagy a beszélgetés.
-- Oldjuk a hangulatot saját vicces történeteinkkel, de nagyon figyeljünk arra, hogy mivel tréfálkozunk, mert ha érzéketleneknek mutatkozunk (ami az anekdoták egy részénél elképzelhető), akkor mindent elronthatunk.
-- Ha tetszik a partner, ezt adjuk valahogy a tudtára, de mindenféle túlzások és indokolatlanul gyors letámadás nélkül. Mindig hagyjuk meg a lehetőséget számára, hogy kihátráljon a helyzetből, ha mi nem tetszünk vagy még nem tud erről dönteni.
