Első alkalommal találkozni valakivel azzal a céllal, hogy romantikus kapcsolatba kezdjünk, meglehetősen furcsának tűnik, főleg azok számára, akik nem így ismerték meg korábbi partnerüket, partnereiket, 20-25 év házasság után válnak el és még abban a korszakban szocializálódtak, amikor legfeljebb is gyerekcipőben járt a netes ismerkedés.
A helyzet legtöbbször meglehetősen kellemetlen, vagy azért, mert a partner nem tetszik annyira, és kényelmetlenül feszengünk egész idő alatt, legszívesebben menekülnénk, vagy mert éppen, hogy tetszik és szeretnénk minél inkább bevágódni nála, esetleg fogalmunk sincs, hogy tetszik-e vagy sem és ettől válunk teljesen bizonytalanná.
Mivel nem tudhatjuk, hogy a másik miként reagál ránk valójában, ha a találkának van tétje számunkra, csiki-csuki játékot kezdünk játszani: nem akarunk vesztesként távozni, lehet, hogy kevesebb lelkesedést mutatunk, mint amennyit érzünk, vagy éppenséggel úgy elragad a hév, hogy sokkal többet árulunk el, mint szeretnénk. A büszkeség, a szorongás, a hódítási vágy, a menekülhetnék, a hosszabbítás kívánsága együtt van jelen és a döntéstől való félelem kéz a kézben jár a döntés elodázásának titkos áhításával…
Ráadásul elvált szülőként nem adhatjuk át magunkat annyira az új élménynek, mint az, aki nincs ennyire keretek közé szorítva, valószínűleg szűkre szabott az időnk, napközben futunk össze, aztán bármennyire is szeretnénk folytatni, nem érünk rá órákig beszélgetni, elkísérni egymást, és nyugodtan átgondolni, mi minden hangzott el.
De ha néhány tipikus problémára előre felkészülünk, akkor egy kicsit könnyedebbé tehetjük a hangulatot.
- Alaposan készüljünk fel a randihelyszínből!
Ne az utolsó pillanatban keresgéljük a kávézót, csekkoljuk, hogy egyáltalán nyitva van-e (gyakorlott randizóként is belefutottam már abba, hogy a kiszemelt cukrászda épp nem volt nyitva), ne hagyjuk, hogy a partner az utcán ácsorogjon, cseréljünk előtte telefonszámot is, hátha a net bemondja az unalmast és nem sikerül üzenetben felvenni a kapcsolatot.
- Ha többekkel leveleztünk az utóbbi időben, fussuk át, mit kell tudni a partnerről és nézzük meg a fotóit!
Rendkívül kínos, ha a randin összekeverjük az illetőt egy másik levelezőpartnerrel vagy nem ismerjük fel arcról. Jó, ez utóbbi abból is fakadhat, ha a megjelenő férfi vagy nő teljesen másképp néz ki, mint a profilképei… Sokan tesznek fel régi képeket, amelyeken fiatalabbak, több a hajuk vagy kevesebb kiló van rajtuk… Ez bizonyos határozok belül még érthető, de csak magunknak ártunk, ha felismerhetetlenek vagyunk.
- Legyünk maximálisan udvariasak!
Ehhez például hozzátartozik, hogy pontosan érkezünk, ha pedig mégis késnénk, akkor azt jelezzük. Még akkor se tegyünk kellemetlen megjegyzéseket, ha első pillanatban tudjuk, hogy nem akarjuk folytatni az ismerkedést. Mifelénk még mindig udvariatlannak számít, ha nem a férfi hívja meg a nőt egy kávéra vagy teára… De ha a nő ragaszkodik ahhoz, hogy kifizeti a saját fogyasztását, fogadjuk el különösebb problémázás nélkül. Ugyancsak maximális udvariasság illeti a kiszolgálókat, de ne kezdjünk el flörtölni az épp aktuális pincérrel/ pincérnővel.
- Beszélgessünk és hallgassunk úgy, hogy a találkozás kellemes élmény legyen!
Ha nem vagyunk kifejezetten könnyű társalgók, a partner viszont igen, akkor bízzuk a beszédet rá, ha látjuk, hogy csöndesebb típus, kifejtős kérdésekkel könnyítsük meg a feladatát. Mindig legyenek témák, amelyeket elő tudunk venni, ha épp nem adódik semmi. Ha apró ajándékot viszünk a randira, az is adhat apropót a beszélgetéshez. A legtöbb ember szeret magáról beszélni és hálás azért, ha úgy érzi, hogy őszintén figyelünk rá.
- Tegyük félre a panaszkodást!
Se az exeinkre, a válásunkra, az egészségi állapotunkra, a munkahelyünkre ne panaszkodjunk túl sokat, mert könnyen belelovalljuk magunkat és keserű ember benyomását kelthetjük. Ha panaszkodunk is kicsit, humorral, öniróniával tegyük.
- Ne beszéljünk túl sokat a gyerekeinkről!
Valamennyit persze lehet, hiszen ők számunkra a legfontosabbak, de egy randin nem elsősorban szülőként vagyunk jelen. Bármennyire is nehéz talán kilépni ebből a szerepből, most nem arra kíváncsi a partner, hogy milyenek a gyerekeink, hanem arra, hogy mi magunk milyenek vagyunk.
- Ha szeretnénk folytatást, azt valamilyen egyértelmű formában jelezzük!
Az egyik legfárasztóbb és legidegesítőbb dolog egy ilyen találkozás után arra várni, hogy a másik közölje, lát-e fantáziát az ismerkedésben. Főleg akkor van ez így, ha mi folytatnánk. Az udvarias elköszönés is sokkal jobb, ha nem kell a találka után tépelődni… Persze, a visszautasítás rosszul esik, de jobb hamar túlesni rajta, mint napokig hiába várni a kapcsolatfelvételre. Ne kínozzuk egymást feleslegesen!
