Másfél éve írtam a Parenting Marriage nevű jelenségről, amelynek az a lényege, hogy a szülők ugyan már nem alkotnak egy párt romantikus és szexuális értelemben, de a gyerekek miatt fenntartják a házasságot és együtt maradnak legalább addig, amíg úgy nem érzik, hogy már jobb, ha szétválnak. Vagy addig, amikor végre anyagilag, logisztikailag megengedhetik maguknak a szétköltözést. De akár fennáll még a házasság papíron, akár nem, hatalmas kihívásokat rejteget ez a helyzet.

Ugyanakkor nem minden válás utáni egy fedél alatt maradás mögött áll Parenting Marriage, hiszen olykor olyanok is egy házban élnek még, akiknek a gyerekei régen felnőttek, talán már saját gyerekeik is vannak. De főleg vidéken egy családi házat eladni és abból két lakást venni sokszor járhatatlan út (főleg, ha a településről nem szeretnének elköltözni), és az sem működik, hogy az egyik fél kivásárolja a másikat, hiszen legtöbb esetben egyiküknek sincs elég pénze.

Én is ismerek olyan hatvan feletti hölgyet, aki húsz éve elvált, de még mindig ugyanabban a házban él, mint a férje… Valahogy megoldották, hogy kettéválasszák az ingatlant, de attól még napi szinten látják egymást és ezt nem mindig könnyű kezelni. Még ennyi idős korban sem, hát még amikor kisebbek a gyerekek és a szülők igencsak aktívak, akár párkeresés szempontjából is.

Az egyik neuralgikus pont mindenképpen az, hogy mit kezdjünk a szerelemi életünkkel. Egy ideig ugyan megoldhatjuk házon kívül az ismerkedést, az új partnerrel való találkákat az otthonunkon kívül is, léteznek erre megfelelő intézmények, de eljön az az idő, amikor már szeretnénk a saját otthonunkban is fogadni az illetőt, mert átment minden teszten és úgy ítéltük meg, hogy érdemes a bizalomra, intimebb környezetben is együtt lennénk vele.

Mikor van rá esély, hogy ezen a ponton nem lesznek kellemetlenségeink?

Először is: tisztázzuk az exünkkel, hogy ugye, ő is tudomásul vette és érti: már nem vagyunk egy pár és ennek az a következménye, hogy lehet másik partnerünk. És nem csak valahol messze, hanem az otthonunkban is. Lehet, hogy elég sok időnek el kell telnie a válás után ahhoz, hogy ez már ne okozzon konfliktust. Ha mégis van rá esély, hogy valami probléma adódik, inkább ne hívjuk meg a partnerünket, mert ez az egész együttlétre rányomja a bélyegét és lehet, hogy az exünk el is ijeszti az új barátot.

Másodszor: adjuk meg az exünknek a lehetőséget, hogy ne legyen otthon, amikor meghívjuk az új partnert. Még ha ketté is választottuk a házat, lehet, hogy nincs megfelelő szigetelés vagy maga a tudat már nagyon kényelmetlen számára. Ne legyen ez büntetés az ex felé, mert mondjuk neheztelünk rá valamiért. Abból semmi jó nem fog kisülni, ha az új kedvesünket ilyesmire használjuk fel.

Harmadszor: álljunk készen arra, hogy az exünk is hívhat vendéget (ha eddig nem tette már meg). Mikor úgy döntünk, hogy a közös ingatlanba új partnert viszünk, akkor nem háborodhatunk fel, ha a volt férjünk vagy feleségünk is így tesz. Ha ez bennünket minimálisan is zavar, akkor jól gondoljuk meg, akarjuk-e egyáltalán, vagy inkább házon kívül tartjuk a szerelmi életünket.

Negyedszer: talán szerencsésebb, ha első alkalommal még csak felöltözve látjuk vendégül a partnerünket, hogy ő is szokja a környezetet és ha bármi kellemetlenség adódna, azt ne egy intim helyzet közepén kelljen megtapasztalnunk.

Ötödször: ne teremtsünk olyan helyzetet, hogy az exünknek a gyerekeinktől kelljen megtudnia, kit láttunk vendégül. Vagy éppen a szomszédtól, akivel nem közöltük, hogy igazából elváltunk és ki-ki a maga életét éli. Ha már annyira nem működik a kommunikáció az exszel, hogy egy ilyen kényes dolgot nem lehet vele megbeszélni, akkor tényleg ne erőltessük az új partner látogatását.

Hatodszor: ha neadjisten vannak még közösen használt helyiségek (és egy házban ez elég valószínű), akkor ott ne hagyjunk magunk után rendetlenséget, nyomokat, amelyekből kiderül, hogy vendégünk volt. Intézzük az egészen azokon a falakon belül, amelyek a mi kizárólagos használtunkban vannak.

Nem azon fog múlni az új kapcsolat mélysége vagy sorsa, hogy milyen hamar hívjuk meg az otthonunkba az illetőt és még az is lehet, hogy neki nem lesz kedve elmenni hozzánk annak a tudatában, hogy még az exünkkel élünk egy fedél alatt.