Te is tapasztaltad már, milyen, ha a kedvesed egyik napról a másikra eltűnik az életedből? Búcsú nélkül, anélkül, hogy egyetlen utolsó szót szólna, összeszedné magát annyira, hogy a szemedbe nézzen és kimondja: vége? Mi az, hogy a szemedbe nézzen? Még ahhoz is gyáva, hogy telefonon szakítson. Sőt, még csetben sem meri megtenni, pedig az aztán tényleg a legalja.

Egyszerűen nem elérhető többé. Talán le is tilt mindenhonnan, talán csak nem válaszol, nem veszi fel a telefont… Az egyetlen kényszerítő módszer ilyenkor, hogy odamész a lakására vagy a munkahelyére és szembesíted a patkány viselkedésével… De én nem javasolnám… Akiben ennyi becsület nincs, hogy elbúcsúzzon, azért nem érdemes fáradni.

Ó, persze, tudom én, mennyire kellemetlen, ha valaki szakítani akar és ezt fel kéne vállalni. Nekem se esett soha könnyedén, hetekig bírtam agyalni azon, hogy mit mondjak, írjak… De ha nekem kellett meglépnem, előbb-utóbb megléptem. És még utána is nyitott maradtam a kommunikációra… Olyan volt, hogy valaki derült égből szakított és nem voltam képes válaszolni… De ő szakított és nem én. Jóllehet, az se volt szép tőlem, hogy nem reagáltam, de talán még hálás is volt a pasi, hogy nem zargattam többé.

Mellékes megfigyelés: minél lelkesebbnek, szerelmesebbnek, odaadóbbnak mutatja valaki magát hirtelen a kapcsolat elején, annál szemetebb módon tud lelépni. Lehet, hogy csak az én tapasztalatom ez, de tény, hogy eddig beigazolódott.

Nos, kedves ghostingoló… Belegondoltál abba, hogy mit műveltél? Mit művelsz azokkal az emberekkel, akik elhitték, hogy fontosak a számodra? Nem csak a volt kedveseddel, hanem a gyerekeivel is? Esetleg a saját gyerekeiddel, akik megismerték a kedvesedet és az ő gyerekeit? Családilag mentetek kirándulni, egymás otthonában vendégeskedtetek, terveket szőttetek. Emberi érzelmek jöttek létre. Nem csak romantikusak, hanem barátiak is.

Erre te fogod magad és úgy döntesz, hogy eleged van. Nincs kedved magyarázkodni… Jó, lehet, hogy egy ideje már nyűglődtetek, voltak köztetek viták, vagy kiderült, hogy lényeges kérdésekben nem értetek egyet. De megbeszéltétek, hogy egyelőre folytatjátok, és még ha vége lesz is, szépen csináljátok, akár barátok is maradtok, mert olyan mély a kötelék, hogy szeretnétek tudni egymásról.

Mindez megy a levesbe, mert neked nincs kedved magyarázkodni. Nincs kedved szembenézni a másik ember keserűségével. Akár haragjával. Szomorúságával. Könnyebb úgy tenni, mintha meghaltál volna.

Ha valakivel ez először esik meg, hogy a szerelme kilép az életéből, az hónapokra meg tudja borítani. Hónapokig fogja emészteni magát, hogy mit rontott el, mit csinálhatott volna másképp, hol tévedt… Pedig valószínűleg semmi rosszat nem tett. Semmilyen hibát nem követett el. Egy ideig még hánykolódni fog a remény és a kétségbeesés között. Felidézi a fogadalmaidat, az ígéreteidet, a millió tervet, amiről annyit beszélgettetek. A jó pillanatokat, a nevetéseket. Nem akarja elhinni, hogy képes voltál ezt tenni vele.

Aztán rájön, hogy de. Nagyon is képes voltál. Eszébe jut, mit meséltél arról, hogy korábban hogy hitegetted a barátnőidet. Hogy szoktad húzni az időt, ha nem akarsz megoldani egy problémát. Hogy halasztgatod a dolgaidat… Kezd összeállni a kép: kezdettől fogva nem tetszettek ezek a vonásaid, de amikor az ember be van zsongva, úgy érzi, hogy szerelmes, akkor az ilyesmire csak megvonja a vállát. Nekem is vannak jellemhibáim, hát neki is. Nem olyan nagy ügy…

De, bizony nagy ügy, ha valaki nem képes a konfliktuskezelésre, ha nem veszi fel a telefont, amikor számára kényelmetlen, ha megválaszolatlan e-mail-ek sokasága bújik meg a fiókjában… Mind-mind abba az irányba mutat, hogy nem vállal felelősséget, nem lesz elérhető, ha majd a kedvese, vagyis exkedvese szeretné vele tisztázni, hogy mégis, mi történt kettejük között.

Ha azonban mindez a gyerekeik előtt játszódik, a probléma még súlyosabb. Mert példát mutatsz a gyerekednek abban, hogyan intézze a párkapcsolati ügyeit. Hogyan szakítson, ha éppen arra kerül a sor. Hogyan viselje el a szakítást, ha nem ő akarta… És elvált szülők esetében azok a gyerekek már az eredeti kapcsolat, a szüleik kapcsolatának többé-kevésbé csúnya végét is végigszenvedték. Alkalmat kaptál arra, hogy most szebben, elegánsabban csináld.

De te úgy döntöttél, nem élsz ezzel az alkalommal. Megmutattad, hogyan kell gyáván megfutamodni. Hogyan kell belerángatni egy családot egy történetbe, amellyel kapcsolatban aztán egyoldalúlag meggondolod magad. Innen is gratulálok, remek példakép lettél.