Sokféle karácsony lehetséges egy egyszülős családban. Van, ahol a nagyszülők közbenjárása azért megmenti a helyzetet vagy a testvérek, rokonok, barátok dobják fel a hangulatot. Most elsősorban azokról szeretnék írni, akik gyakorlatilag egyedül maradnak a gyerekükkel vagy gyerekeikkel az ünnepek idejére is. Mert már nem élnek a nagyszülők vagy nem állnak hozzájuk közel, a másik szülő valamilyen okból nincs képben és vagy nincs testvérük, vagy az is el van foglalva a maga dolgaival.
Bármilyen körülmények is vezettek oda, ahol most vagyunk, a tény az, hogy nincsenek körülöttünk rokonok, akikkel összejöhetnénk, akikkel beszélgethetnénk, akik miatt díszbe vághatnánk magunkat… Ugyanolyan magányosnak tűnik majd ez a pár nap, mint az összes többi. Ez különösen akkor fájdalmas, ha az előző karácsony még nem ilyen volt, időközben elvesztettünk valakit, illetve, ha még egy-két hónapja azt terveztük, hogy idén teljesen másképp lesz és csak nemrég dőlt össze ez a kártyavár.
Biztos, hogy nem könnyű ilyenkor összeszednünk magunkat és megteremtenünk azt a meghittséget a gyerekünk vagy gyerekeink (és persze magunk) számára, ami egy jó karácsonyhoz kell. Lehet, hogy a pokolba kívánjuk az egészet, mert leginkább azt látjuk az egészben, hogy ez is csak egy feladat, munka: takarítsuk ki a lakást, főzzünk, süssünk, faragjuk be a fát a talpba és legyünk hulla fáradtak, mire eljön a szenteste? És nézzük az összes reklámban vigyorgó családot, apát, anyát, gyerekeket, nagyszülőket, és érezzük magunkat nyomorultul, mert mi kettesben vagy hármasban és talán még szegényesen is ünneplünk?
Biztos, hogy nagyon nehéz kivonni magunkat ezek hatások alól. Mindig ünnepek alatt érezzük leginkább a magányt. De ha a gyerekeinkkel ünneplünk, akkor nem vagyunk igazán magányosak. És ha velük ünneplünk, senki másnak nem kell megfelelnük, akkor egy csomó olyan extra terhet, amit a nagyobb család, rokonság ró az emberekre, egyszerűen le is tehetünk magunkról.
Ne bolonduljunk bele a takarításba, főzésbe, sütésbe, ne merüljünk ki szentestére. Legyünk sokkal lazábbak, mint azok, akik sokaknak próbálnak megfelelni. Kész öröm például, hogy nem kell hagyományos ételeket készíteni, csak, mert a szokás ezt diktálja: csinálhatunk azt, amit szeretnénk. Vagy éppen dönthetünk úgy, hogy rendelünk. Nem mindenki konyhatündér, és nem mindenki tud sütni sem…
Nyugodtan megtervezhetjük a programot, lazíthatunk, élvezhetjük, hogy nem kell ide-oda utazgatnunk, nem kell azon törtünk a fejünket, hogy kit mikor látogassunk meg és milyen ajándékot vigyünk, nem foguk senkivel összeveszni, nem fogjuk senki kritikáját hallgatni.
Annyit díszítünk, amennyi jólesik, azt eszünk, amit akarunk, válasszunk ki közösen egy filmet, találjunk ki külső programot, menjünk el sétálni vagy kirándulni… Ha telik rá, akár el is utazhatunk valahová, ahol lesznek körülöttünk emberek, még ha nem is a saját rokonaink, és végre nem nekünk kell güriznünk.
Kihasználhatjuk az időt arra, hogy jó nagyokat alszunk, ebéd után csendespihenőt tartunk, végre elolvasunk egy könyvet, vagy társasozunk, legózunk, régi fotókat nézünk… kinek mihez van kedve. Nyugodtan és békében tölthetjük az ünnepet és közben még csetelhetünk is valakivel, aki hasonló helyzetben van, mint mi… Sokan ismerkednek éppen az ünnepek idején, mert aki magányos, az ilyenkor hajlamos akár regisztrálni is. De lehet, hogy már egy ideje kapcsolatban vagyunk valakivel, csak még nem jutottunk odáig, hogy az ünnepeket is együtt töltsük.
Rengeteg módszer létezik arra, hogy ne érezzük magunkat nagyon egyedül, ha fizikailag kevés emberrel is tudunk együtt lenni az ünnepeken. Persze, nem egyszerű ennyire szűk családi körben maradni és azt érezni, hogy már megint nem jött össze, amit szerettünk volna, de próbáljuk ebből a legtöbbet kihozni és élvezni, amink van.
Szép ünnepeket mindenkinek!
