Az ünnepi időszak végeztével sokan gondolják át a kapcsolataikat, hiszen ez a körülbelül két hét általában kihozza a legnagyobb nehézségeket, kirobbantja a feszültségeket, egyes esetekben szakítópróbához is vezet. Amit az utóbbi két hétben láttam, az a vasárnapi apukák különös viselkedéséhez kapcsolódott. Hiszen az ünnepek alatt általában többet lehetnek a gyerekeikkel, mint máskor. De hogyan hat ez a meglévő kapcsolataikra?

Az egyik legszembetűnőbb jelenség a túlkompenzálás. Ez megnyilvánulhat az ajándékok irracionális mennyiségében (olykor annak dacára, hogy az apa nincs is annyira jó helyzetben, hogy ezt megengedhetné magának és például a lakhelye otthonosabbá tételére nem fordít figyelmet), vagy abban, hogy más emberi kapcsolatait teljesen háttérbe szorítja – nevezetesen akár a vele egy háztartásban élő új partnerét, vagy azt, aki nem él vele együtt, de hétköznapokban egy párt alkotnak.

Szomorú tapasztalat, mennyi férfiból hiányzik a megfelelő érzelmi intelligencia ahhoz, hogy úgy legyen együtt a gyerekével, ahogy ne „fojtsa meg”, de ne is eressze teljesen szabadjára. Mivel gyakran alakul ki bennük az az érzés, hogy kárpótolniuk kell a gyereket a kieső hétköznapokért, nem a hétköznapokat próbálják átszervezni, hanem a különleges ünnepnapokat zsúfolják tele anyagiakkal vagy szórakoztató programokkal, amelyeken utána talán nem is érzik jól magukat. Egyszerűen csak együtt lenni a gyerekkel, görcsmentesen, békésen, anélkül, hogy teljesíteni akarnának, már képtelenek. Vagy soha nem is volt rájuk jellemző, de amíg együtt éltek az exükkel, és nem voltak kénytelenek egyedül szembenézni a helyzettel, hogy időt kellene tölteniük a gyerekükkel, ez valahogy nem tűnt fel.

Aztán bekövetkezik a várva várt találkozás, amelyre az igazán jószándékúak úgy készülnek, mint a Messiás eljövetelére, de hamar kiderül, hogy a gyerek megváltozott, másnak örül már, mint legutóbb, nem tud fesztelül viselkedni, és így tovább. Minél idősebb a gyerek, annál nagyobb lesz a probléma és annál frusztráltabb a férfi.

Ilyenkor pedig sokan azt az utat választják (talán észre sem véve, mit tesznek), hogy a nagy koncentrálásban és túlkompenzálásban hátat fordítanak a nőnek, aki időközben a társukká szegődött. Vagy eleve nem is jutnak el addig, hogy érzelmileg eleget adjanak egy potenciális partnernek, mert ahányszor a gyerekről van szó, csapot-papot otthagynak és elutasítóan viselkednek.

Nem arról van szó, hogy kötelező lenne bevonni az új partnert a gyerekes programokba, főleg, ha az illető erre nem nyitott, de kizárni, nem kommunikálni vele biztos, hogy nagyon bántó és később meglesz a böjtje. A nők többsége akár még közös programra is szívesen megy a gyerekkel, lehet, hogy jobbak az ötletei, mint magának az apának, lehet, hogy oldja a kettejük közti feszültséget. Nem minden nő ilyen, persze, de akadnak jópáran, akik alkalmasak erre a szerepre és szívesen ismerkednek meg a vasárnapi/szünidei apa gyerekével, hiszen a gyerek is a partnerük életéhez tartozik.

De még ha nem is kerül erre sor: az ünnepek alatt akkor sem oké a gyerekre hivatkozva feltenni a polcra egy kapcsolatot, mintha befőtt lenne és azt gondolni, hogy majd január akárhányadikán levesszük a polcról, kinyitjuk és a nő boldogan pattan ki az üvegből és tér vissza a megszokott kapcsolatba, miután magányosan és sértetten töltötte az ünnepeket.

Természetesen olyan elvált apák is vannak, akik remekül egyensúlyoznak a túlkompenzálás és az elhanyagolás között, és közben az új partnerükre is képesek eléggé odafigyelni ahhoz, hogy az ne érezze magát magára hagyva, de túl sok ellentétes példát láttam már. A kulcs, mint mindig, a személyiségfejlődés. Nem a dolgok szőnyeg alá söprése, nem az elzárkózás, nem az az attitűd, hogy ignoráljuk a körülöttünk lévők valódi igényeit, mert nem úgy működnek, ahogy mi szeretnénk: kikapcs-bekapcs módban. Egy egészséges új kapcsolat a gyereknek is csak jót tehet, nem attól leszünk jó fejek, ha pár napig csak rá koncentrálunk és elhalmozzuk, hanem attól, hogy folyamatosan jelen vagyunk az életében (már persze amennyire ezt a körülmények engedik) és számíthat ránk. És attól, hogy az új kapcsolatainkat sem zárjuk el előle. Nem különböző dobozokban őrizzük a különböző viszonylatainkat, hanem nyitunk a dobozok között.

Persze nem egy új kapcsolat első szakaszában, hanem akkor, amikor már egy ideje működőképesnek tűnik az egész és az új partner is nyitott rá.