Biztosan sokan első randiztak a téli szünet alatt vagy közvetlenül utána. Van, aki azt használta ki, hogy a gyerekek a másik szülőnél időznek, mások meg az oviba, suliba való visszatérést ünnepelték meg egy találkával. A téli szünet arra is jó volt, hogy nyugodtabb tempóban levelezzünk, cseteljünk, és kiderítsük, egyáltalán kinek van elég türelme komolyabb, mélyebb kapcsolatra.

De ha végre átestünk az első randin, azon a bizonyos mindenkit stresszelő szóbelin, amelyen két vizsgáztató és két vizsgázó bíráskodik és reszket, most pedig úgy tűnik, hogy nem buktunk meg rajta, mit tegyünk, amennyiben úgy érezzük, hogy esélyt szeretnénk adni a folytatásra?

Valójában az igazán jól sikerült első randikon már eleve érezni lehet, hogy van perspektíva a kapcsolatban, mert a felek nem sietnek haza, hanem inkább húzzák az időt, hogy tovább maradhassanak. Mivel még mindig inkább a férfitől várjuk a kezdeményezést, tőle kell, hogy elhangozzék valami egyértelmű utalás arra, hogy szeretne folytatást. Ha a nő látja, hogy a férfi közelebb húzódik, ha bókol, ha zavarban van és kicsit bénázik, de főleg, ha apró érintéseket is megkockáztat, akkor az elég egyértelműen jelzi, hogy tetszünk neki. A legnyilvánvalóbb, ha kifejezetten megkérdezi, mikor láthatja újra a hölgyet.

Ha ezekből a jelekből semmit nem látunk, és maximum egy óra beszélgetés után a férfi feszengeni kezd és közli, hogy mennie kell, akkor az esetek nagy részében bizony egyértelmű, hogy nincs érdeklődés. Ilyenkor tulajdonképpen nem is érdemes semmire rákérdezni, de a tisztességesebb pasik azért írnak aznap vagy másnap egy rövid búcsúüzenetet.

Az is előfordul persze, hogy a nő részéről nincs érdeklődés, de a férfi ezt nem veszi észre, hiszen a nők kevéssé kezdeményeznek. Finom testbeszéddel azért jelzik, hogy mennyire tetszik nekik a másik, igazgatják a hajukat, megérintik a nyakukat, kicsit közelebb hajolnak, elpirulnak, nem hőkölnek hátra, ha a férfi megérinti őket… de sok férfiból hiányzik a megfelelő odafigyelés és inkább a saját vágyaival van elfoglalva, így mikor nem bírja visszafogni magát, letámadja a nőt…

De most nézzük, mit érdemes tenni, ha szeretnénk második randit és nem tapasztaltunk elutasítást az elsőn.

Akár megbeszéltünk valamit a második randival kapcsolatban, akár nem, mindenképpen hamar jelezzünk vissza a találka után. (Ha a férfinak módjában áll és a nőt ez nem zavarja, szép gesztus hazakísérni a hölgyet, de nem mindenki veszi ezt jó néven… Viszont, ha a nő megengedi, az nagyon pozitív jel. Már csak azért is, mert ilyenkor meg lehet ejteni a búcsúcsókot.)

Ha nincs hazakísérés, akkor férfiként nagyon kedves dolog csekkolni, hogy a hölgy rendben hazaért-e. (Nőként is megtehetjük persze.)

Semmiképp nem érdemes elnémulni, 3 napos szünetet tartani, meg hasonló ősrégi taktikázáshoz folyamodni.

Igyekezzünk pár napon belül kitűzni a második találkozót és ne veszítsük el a fókuszt! Egy remekül sikerült randi után például nagyon jóleshet leírni a benyomásainkat, hogy milyen klasszul éreztük magunkat és mennyire tetszett a másik. Ne elégedjünk meg pár szavas csetekkel, érzékeltessük a partnerrel, hogy folyton rá gondolunk, nagyon várjuk, hogy még jobban megismerjük.

Jó esetben épp elég téma előkerült a randi során ahhoz, hogy legyen ötletünk, mivel folytathatjuk a levelezést, csetet. Kérdezzünk bele a partnert érdeklő dolgokba, érdeklődjünk a gyerekei hogyléte felől, bármilyen gondról számol be, legyünk együttérzők és figyelmesek.

Ne csak általánosságban beszéljünk egy lehetséges második találkáról, hanem tűzzük ki konkrétan a napot, az órát és a helyszínt, beszéljük meg, mit fogunk csinálni! Ha kapcsolatot akarunk építeni, akkor ne lustuljunk el és ne üljünk a babérjainkon! Még csak az út elején tartunk, nem lankadhatunk most, hogy végre találtunk valakit, aki tetszik és akinek mi is tetszünk.

Hiába sikerül jól egy első alkalom, ha utána nincs megfelelő folytatás, leül az egész. Nagyon hamar elveszíthetjük az egymás iránti érdeklődést, ha sajnáljuk az energiát és az időt… Az egyik ember figyelme és empátiája generálja a másikét: mindkettejüknek akarnia kell a dolgot ahhoz, hogy működni tudjon.

Persze l’art pour l’art nem kell második randizni. Csak akkor, ha valóban lelkesek vagyunk. De akkor tegyük oda magunkat.