Mi kell ahhoz, hogy egy olyan családban, ahol elváltak a szülők, és esetleg új partnereik is vannak, akiknek talán ugyancsak van családjuk, ne essenek szét a dolgok, és többé-kevésbé működjön az ünnepi hangulat? Tényleg mindenkinek mindenkivel találkoznia kell? Tényleg muszáj jó képet vágni azokhoz is, akikhez érzésünk szerint semmi közünk?

Minden családban kialakulnak szokások: veszünk-e ajándékot vagy sem, kinél töltjük a szentestét, kihez megyünk 25-ét, 26-án, kit látogatunk meg a két ünnep között, hol és milyen társaságban szilveszterezünk. Egy friss válást, illetve szétköltözést követően ez a felépítmény teljesen felborul. Persze felborulhat más fontos életesemények miatt is: a nagymama, akinél mindig összegyűltünk, idősek otthonába költözött, elhunyt, az eddig szingli testvérünk megnősült, esetleg új gyerek érkezett a családba, valaki külföldre költözött, és így tovább.

De itt, ebben a blogban persze leginkább az lesz érdekes, hogy mit kezdjünk válás után, illetve randizós fázisban egy olyan időszakkal, amit mindenképp újra kell gondolnunk, ha tetszik, ha nem. Főleg a kisebb gyerekek ragaszkodnak a megszokott menetrendhez, és várják el valószínűleg, hogy a különélő szülők az ünnepek idejére tegyék félre a konfliktusaikat és viselkedjenek rendesen. Illetve legyenek velük sokat. (Már, ha amúgy nem idegenedtek el teljesen valamelyik szülőtől.)

Hogyan csökkenthetjük a stresszt és növelhetjük a pozitív élmények számát?

1. Tegyük félre a reklámok sugallta idilli család képi világát. Ilyen nincs, nem is volt soha. A reklámfilmben megjelenő ünnepi asztal azt jelenti, hogy ott egy professzionális team rengeteget melózott, nem egy darab háziasszony vagy háziember rittyentett a semmiből csodálatos díszletet és hat fogásos vacsorát.
2. Engedjük el a mindenkinek tökéletes ajándékot kell találni mantrát: sőt, inkább jelentsük be, hogy egyedül a gyerekeket ajándékozzuk meg. A többiek maximum valami jelképes dologra számíthatnak.
   
   
3. Ha valakiről tudjuk, hogy toxikus személyiség és el fogja rontani a hangulatunkat, akkor vagy ne találkozzunk vele, vagy minimalizáljuk a társaságában töltött időt. Lehet ez egy nagyszülő, egy exférj, egy testvér, vagy lehet az egész család úgy, ahogy van. Utóbbi esetben legjobb, ha bejelentjük, hogy elmentünk telelni valahová.
   
   
4. Ne próbáljuk fenntartani a régi hagyományokat, ha már nem működnek és senki nem érzi bennük jól magát. Teremtsünk újakat, ha új helyzet állt elő.
   
   
5. Ahelyett, hogy egymást marnánk az exünkkel, engedjük el a gyerekeket vele és az új partnerével az egyik ünnepnapon (amennyiben ők is szeretnék), ne erőltessük az együtt ünneplést. Ha hétköznapokon nem jövünk ki egymással, ünnepnapokon se fogunk. Ennek az az előnye is megvan, hogy nyerünk néhány nyugalmas órát.
   
   
6. Nézzük át, mik a prioritások: találkozni az összes családtaggal, pihenni, feltöltődni, halálra zabálni magunkat vagy unatkozni. Ha túl fárasztó az összes rokont és barátot végiglátogatni, akkor lássuk be, hogy nem érdemes stresszelni magunkat emiatt. Főleg az exünk családját nem kell már oly mértékben figyelembe vennünk, mint azelőtt, lehet, hogy egy csomó időnk felszabadul emiatt.
   
   
7. Ha randizunk valakivel, ne hanyagoljuk el csak azért, mert a családé a főszerep. Ha fontos nekünk, és módjában áll velünk találkozni, akkor legalább egy-két randit iktassunk be. Ne legyen emiatt lelkifurdalásunk, a két ünnep között például punnyadós zabálás helyett sokkal több értelme van elmenni valahová kettesben.
8. Ne együnk és ne igyunk túl sokat unalmunkban! Igyekezzünk kimozdulni, szabad levegőre menni, aktívan tölteni ezeket a napokat. Persze pihenjünk is, de ne engedjük el teljesen magunkat.
   
   
9. Mérjük fel, kivel min szoktunk ilyenkor összekülönbözni és próbáljuk tudatosan kerülni, hogy újra belesétáljunk ugyanazokba a játszmákba.
   
   
10. Legyenek a gyerekek a legfontosabbak, de ne vállaljunk be minden kellemetlenséget miattuk: ha áldozatot hozunk, akkor valószínűleg úgy fogjuk érezni, hogy elrontották az ünnepünket és ettől haragot fogunk érezni.
    
    
11. Kérjünk segítséget, ha szükségünk van rá, ne akarjunk mindent egyedül megoldani. Ha mi vagyunk a gyerekek nélkül élő fél, és több a szabadidőnk, ajánljuk fel az exünknek a segítségünket, még ha nem is vagyunk olyan jóban vele. Persze olyasmiben, amihez nem kell állandóan egy légtérben lenni.
    
    
12. Fogadjuk szeretettel az esetleges új családtagokat, de ne erőltessük a jópofizást. Lesz még elég idő összeszokni a gyerekeknek is, ha egyáltalán szeretnének. Kisebb gyerekekkel zökkenőmentesebb az ilyesmi, a nagyobbakat meg csak idegesíti, ha közvetíteni próbálunk.