Lehet bármennyire is békés és civilizált egy válás, rengeteg szenvedéssel jár általában, hát, még ha kifejezetten nem is békés és nem is civilizált. Aki végigment ezen a folyamaton, az szinte biztos, hogy bőven kapott sebeket és ő is bántotta az exét. És az is lehet, hogy nem egyszer kétségbeesett és hosszú idő múlva is leginkább a kétségbeesés jellemzi a lelkiállapotát.

Úgy gondolnánk, ilyenkor van valakinek a legnagyobb szüksége vigaszra, ilyenkor szeretne leginkább új partnert. Az lehet, hogy ő szeretne, de ilyenkor a legkevésbé alkalmas arra, hogy új partnert vonzzon be. Vagyis, hogy olyan új partnert vonzzon be, akit boldoggá tehet és aki mellett ő is boldognak érezheti majd magát.

Mert milyen a kétségbeesett ember? Először is kiegyensúlyozatlan. Aztán szomorú. Hajlamos mindent rosszabbnak látni, mint amilyen. Önző is, hiszen annyira lefoglalja a saját problémája, elakadása, nehézsége, annyira eluralkodik rajta a bánata, hogy nem marad energiája másokra, se a gyerekeire, se egy potenciális új partnerre. Tele van bizonytalansággal, önbizalomhiánnyal, úgy kapaszkodna valamibe, ami biztonságot nyújt, mint egy kisgyerek, aki az anyját keresi. Ha pedig valaki nem úgy közelít felé vagy nem úgy fogadja a közeledését, ahogy ő szeretné, vádaskodni kezd.

Mivel kételkedik önmagában, vagy éppen önmagát hibáztatja a kudarcaiért, hajlamos saját magára nézve dehonesztáló megjegyzéseket tenni, de leginkább azért, hogy mások rácáfoljanak: nem is olyan vészes ember ő, nem is ő a hibás, vele minden rendben, ő csak a körülmények áldozata. Miközben magát pocskondiázza, a potenciális partner felé túlzott gesztusokat tesz, amelyek kezdetben még akár tetszetősek is lehetnek: úgy tűnik, hogy az érdeklődése, lelkesedése valódi, végre ő tényleg odafigyel, tényleg fontos számára a partner.

De valójában csak saját maga számára keres bizonyítékokat arra nézvést, hogy az általa rajongás tárgyául választott személy tényleg az övé kell legyen, hiszen ő annyira akarja… Ő annyira nagyon rajong érte. Ekkora odaadást már nem lehet semmibe venni, nem lehet lesöpörni.

Egy kiegyensúlyozott, tényleg hosszú távú kapcsolatra vágyó partnert mindez előbb-utóbb megijeszti vagy eltaszítja még akkor is, ha egyébként empatikus és szeretne segíteni… De egy párkapcsolat alapja nem az empátia, vagy ha mégis, az nem lesz működőképes erotikus és romantikus értelemben. Ha valakivel azért maradok együtt, mert sajnálom, mert segíteni akarok rajta, nem azért, mert vonzódom hozzá, elvarázsol a személyisége, akkor az a kapcsolat soha nem lesz kiegyensúlyozott, egyenrangú, derűs, szenvedélyes.

A kétségbeesett ember másrészről könnyű préda mindazok számára, akik nem valódi kapcsolatra vágynak, hanem vissza akarnak élni az illető lelkiállapotával. A talajvesztett, szeretetre vágyó embereket a legkönnyebb manipulálni. Ha ezek az emberek rendelkeznek bármivel, amit a másik fél meg akar szerezni – legyenek azok anyagi, szellemi vagy lelki javak, információk, vagy bármi, ami értékes lehet, könnyedén eljátszhatják az illetőnek, hogy valóban szeretik és gyógyírt jelenthetnek a problémáira. Aztán lassan kiderül, hogy csak más célokat akartak elérni rajta keresztül.

Ha tehát úgy érezzük, hogy eléggé kétségbe vagyunk esve, mert még nem jutottunk túl a válásunkon vagy a legutóbbi, hosszabb kapcsolatunkon, esetleg egyéb nehézségekkel is küzdünk, akkor éppen arra nem leszünk alkalmasak, amire legjobban vágyunk: egy meghitt, intim, őszinte kapcsolatra. Aki tényleg normálisan állna hozzá, azt elriasztjuk, aki meg csak ártani fog nekünk, azt bevonzzuk.

Kétségbeesetten randizni veszélyes és szinte mindig csalódásokhoz, kellemetlen élményekhez vezet.

Persze egyszer-kétszer szinte mindenki beleesik abba a csapdába, hogy így álljon neki, mivel amikor a dolog közepén vagyunk, nem látjuk ennyire racionálisan az egészet, akkor az érzelmeink irányítanak, sőt, ha valaki racionálisan próbál közelíteni hozzánk, azt sótlannak és ünneprontónak gondoljuk.

De abból is lehet tanulni, ha így vágunk bele az ismerkedésbe, hiszen a visszajelzések alapján megtanulhatjuk, mit nem kellett volna tennünk, és legközelebb csinálhatjuk másképp. A kétségbeesés állapotát azonban mindenképpen el kell hagynunk, ha normális kapcsolat a célunk. Lehetnek úgy is szenvedélyes és erős élményeink, hogy nem dolgozunk a traumáinkon, persze… Csak akkor borítékolva lesznek a sorozatos kétségbeesések. És ez hosszú távon biztos nem egészséges.