Bármennyire is jó lenne, ha minden felnőtt ember nyitna a szingli szülők felé és szívesen randizna olyanokkal, akiknek gyerekük van, sajnos nem mindenkinek tesz jót egy ilyen kapcsolat. Még akkor se feltétlenül, ha ő maga is elvált szülő…, hiszen lehet, hogy már az eredeti családjában is nehezen viselte a gyerekek jelenlétét, nincs jóban velük, és így tovább.

Vannak, akiknek ez tényleg nem való és persze olyanok is akadnak, akiknek az életük egy bizonyos szakaszában nem ajánlott, később ettől még lehet, hogy megérnek rá, megváltozik az értékrendjük, illetve olyan szingli szülővel, akinek már nagyok, önállóak a gyerekei, minden további nélkül harmonikus kapcsolatot alakíthatnak ki.

De nézzük, melyek azok a jelek, amelyek megléte esetén jobb, ha nem erőltetjük az ismerkedést? 

1. Ha nem szeretjük a gyerekeket úgy általában

Meglehetősen nehéz lehet bevallani, hogy valaki nem szereti a gyerekeket… Vagy egy bizonyos korosztályt. Vagy – ami még rosszabb – kifejezetten a partnerünk gyerekei iránt táplálunk ellenszenvet. De a jelenség létezik, és ha ki nem állhatjuk a barátunk vagy barátnőnk kölykeit, annak sose lesz jó vége. Nem kell értük rajongani, elég, ha semlegesen viszonyulunk hozzájuk, az se kötelező, hogy bármilyen kapcsolatot alakítsunk ki velük, hiszen randizhatunk az anyjukkal/ apjukkal úgy is, hogy őket nem ismerjük. De a gyerekek iránti intolerancia biztos nem valami jó ajánlólevél egy szingli szülő szemében. 

2. Ha féltékenyek vagyunk a gyerekekre, mi akarunk a középpontban állni

Más relációban az emberek sokkal jobban tolerálják a féltékenységet, mint akkor, ha gyerekekről, főleg kisgyerekekről van szó. Bár a féltékenység általában nem pozitív és jobb, ha kezdünk vele valamit.

Nem arra gondolok, hogy le kéne tagadnunk, úgy kellene tennünk, mintha nem létezne. De ha a partnerünk gyerekeire vagyunk féltékenyek, akkor vagy keressünk segítséget, vagy gondolkozzunk el komolyan azon, hogy tényleg készen állunk-e olyan emberrel együtt lenni, aki számára más vagy mások fontosabb(ak), mint mi. Ha nem, akkor azon is gondolkodjunk el, hogy valaha akarunk-e családot. Lehet, hogy nem, de akkor olyan partnert keressünk, aki szintén nem szeretne gyereket vállalni. 

3. Ha nagyon nem bírjuk, hogy mindent előre meg kell terveznünk

Ha nehezen viseljük, hogy nem lehetnek spontán ötleteink, hogy nem mehetünk el éjszaka szórakozni, nem dönthetünk úgy szombat reggel, hogy hétvégére kiruccanunk valahová, mindent a gyerekek szükségletei köré kell szerveznünk, amikor jelen vannak, vissza kell fognunk a késztetéseinket, főleg, ha olyan szingli szülővel randizunk, aki nem tudja még egy hétvégére se leadni valakinek a gyerekeit, mert az exe nincs már képben, és a családja sem támogatja, akkor két választási lehetőségünk van.

Vagy lemondunk a last minute akciókról, vagy keresünk olyan partnert, akivel ezeket a vágyainkat megvalósíthatjuk. Esetleg még kompromisszumos megoldásként alkalmazhatunk babysittert, de ebben a tekintetben is nagyon eltérőek a vélemények, vannak szülők, akik nem bíznak meg idegenekben vagy bűntudatuk van attól, ha lepasszolják a gyerekeket… Esetleg nekik még nem is lenne, de majd akad olyan családtag, aki bűntudatot gerjeszt bennük, mert főleg randizás miatt nem „illendő” másra bízni a gyerekeket… 

4. Ha nem bírunk magunkkal, és bele akarunk szólni a gyereknevelésbe

Akár van saját gyerekünk, akár nincs, érezhetünk erős késztetést arra, hogy beleszóljunk a partnerünk nevelési módszereibe. Akár még igazunk is lehet bizonyos dolgokban, de ha nem tapasztalunk bántalmazást, toxikus viselkedést, akkor a legjobb, ha kimaradunk ebből a témából. Legkönnyebben ezt úgy tehetjük meg, ha nem szervezünk közös programokat, ahol a gyerekek is megjelennek.

Ha nagyon nem egyeznek a gyereknevelési elveink a partnerünkével, akkor is választhatjuk azt az utat, hogy erről egyszerűen nem ejtünk szót, de tuti, hogy nagyon nehéz lesz. Ráadásul a gyermektelenek a leghajlamosabbak az észt osztani, ami egy szülőnek még sokkal irritálóbb, mint amikor egy szülőtárs mond véleményt.

Ha végképp nem tudjuk elengedni a témát, lehet, hogy nem kellene szingli szülővel randiznunk.

5. Ha zavarba ejtő dolgokat érzünk a partner gyereke iránt

Nem kell mindjárt a legrosszabbra gondolni, lehet az a gyerek már majdnem felnőtt is, vagy nézhet ki nagyon érettnek… Mindenesetre, ha kísértésbe esünk, hogy a partner lánya/ fia felé közeledjünk, főleg, ha még nem nagykorú, akkor jobb, ha ennek a lehető leghamarabb véget vetünk. Olykor maga a fiatal viselkedik csábítóan vagy nekünk tűnik úgy, mintha ezzel próbálkozna, de senkinek nem ajánlanám, hogy engedjen a vágyainak.

Különösen nyugtalanító, ha nem csak egyszer történik velünk ilyen, hanem fixa ideánkká válik a partner gyereke. Ilyenkor az egyetlen tisztességes viselkedés a helyzetből való kilépés. 

6. Ha nem bírjuk elviselni, hogy a partner szülőtársa jelen van a partner életében

Akiknek közös gyerekük van, azok egy életre össze vannak kötve egymással, legalábbis normális esetben. Tehát új partnerként ezt tudomásul kell vennünk. Ha erre nem vagyunk képesek, összekapunk a párunk exével vagy el akarjuk tőle tiltani, akkor nagyon toxikusan viselkedünk és lehetetlen helyzetbe hozunk minden érintettet. Jobb, ha időben felismerjük, hogy nem nekünk való a mozaikcsalád. De amennyiben így van, nem árt szakemberrel beszélnünk: vajon miért esik olyan nehezünkre ez a helyzet.