Sok olyan nőt ismerek, aki elvált és egyedül neveli vagy nevelte a gyerekeit, sőt, olykor annyira egyedül, hogy még az apa se nagyon van/ volt képben. Tehát mintha felszívódott volna, eltűnt a mindennapokból, minden nevelési, sőt sokszor akár anyagi gondot is a nőre hagyva. Ezt idehaza simán meg lehet tenni, főleg, ha valakinek nincs bejelentett munkahelye.

Az ilyen nő természetesen előbb-utóbb hozzászokik ahhoz, hogy mindent egyedül oldjon meg és ne szoruljon senki segítségére (vagy ha mégis, akkor inkább a szüleihez, testvéreihez, barátaihoz fordul, már amennyiben ők elérhetők és hajlandók támogatni).

Nos, egy ponton ez az asszony egyszer csak szert tesz egy barátra. Egy társra. Lesz egy pasija, hogy úgy mondjuk. És most ne menjünk bele abba az álvitába, hogy mi a különbség a pasi és a férfi között: itt szinonimaként használom ezeket a szavakat.

Többről van szó, mint arról, hogy randizgat, hol ezzel, hol azzal. Nem, itt most arról a helyzetről beszélünk, amikortól konkrét barátja van, akivel rendszeresen találkozik és akivel nem csak erotikus programokban vesz részt. Ettől kezdve vajon a hölgy még mindig szingli anya vagy már nem az?

Emberként egyedülállónak lenni nem ugyanaz, mint szülőként.

Lehetünk elkötelezett kapcsolatban valakivel úgy, hogy szülőként továbbra is szinglinek számítunk, hiszen egyedül neveljük a gyerekünket vagy a nevelés oroszlánrészét mi végezzük. És persze érezhetjük magunkat nem szingli szülőnek akkor is, ha már elváltunk, de például osztott felügyeletben egyeztünk meg és az exünk ugyanúgy részt vesz a nevelésben, ahogy mi, sőt, közös programokat is szervezünk.

Az új partner megjelenése manapság általában nem jelenti azt, hogy szülői mivoltunkban is változások következnek be. Még akkor sem, ha az illetőnek van néminemű kapcsolata a gyerekünkkel vagy gyerekeinkkel. Amennyiben nem vállal fel egy kifejezetten pótszülői, nevelőszülői státuszt, amelyben a gyerekünk is el tudja őt fogadni, akkor ő nem tekinthető szülői szerepben lévő felnőttnek, így szingli anyák/ apák maradunk.

Régebben ez gyakorlatilag lehetetlen volt, hiszen válás sokáig nem létezett és ha egy nő megözvegyült, akkor a neki udvarló férfi kénytelen volt belekalkulálni a kapcsolatba, hogy az házassághoz vezet és ebben az esetben a gyerekekért is felelős lesz. Az özvegy férfiak meg egyenest azért kerestek maguknak új partnert, hogy legyen ki felnevelje a gyerekeiket, hiszen ez a nők dolga. Nem vált szét a partner és a pótszülő státusza.

Nyilván akkor is léteztek titkos kapcsolatok, nem csak férjes asszonyokhoz, hanem özvegyekhez is járhattak úriemberek titokban – de az ilyen kapcsolatok természetesen nem jártak együtt szülői szereppel.

Manapság az egész sokkal szabadabban, ezért bizonytalanabbul működik. Sokszor előfordulhat, hogy noha az a fél, aki belép egy szingli szülő mellé egy kapcsolatba, nem akar családi szerepet is betölteni, egyszer csak abban találja magát, hogy neki kell leckét írnia a gyerekkel, meg őt küldik érte az edzésre. Vagy éppen azt veszi észre, hogy az egész randizás arra ment ki, hogy a szingli anya találjon magának egy új eltartót.

Pont az ilyen esetek miatt létezik annyi előítélet a szingli szülők, de elsősorban az anyák kapcsán (eleve sokkal többen vannak, mint az apák): a társkeresők nem akarnak nagyobb terhet a nyakukba venni, mint egy gyermektelen partner esetében, tehát potenciális veszélynek tekintik azokat, akiknek van gyerekük.

De ha már az elején tisztázzuk, hogy nem pótszülőt keresünk, hanem csak saját magunknak partnert, akkor ezek a kényszerhelyzetek kiküszöbölhetők. Nyilván attól még alakulhat úgy a kapcsolat, hogy annyira összeforrunk, hogy már természetellenes lenne nem foglalkozni a partnerünk életének minden aspektusával. Tehát a gyerekeivel is.

Ha szerelmesek leszünk, nem fogunk határt szabni annak, hogy miről beszélhetünk egymással és miről nem. Ha felelősek vagyunk egymás iránt, akkor baj esetén támogatást nyújtunk, akármennyire is abban egyeztünk meg, hogy nem akarunk pótszülők lenni. Nevelési problémákat akkor is megbeszélhetünk a partnerünkkel, ha ő maga nem neveli a gyerekünket.

De ha valaki annyira retteg attól, hogy neki bármi köze lesz a partnere gyerekéhez, akkor tényleg ne randizzon gyermekes szinglikkel, felesleges egymást bosszantani. Ahogy az is felesleges, hogy néhány tapasztalat alapján elítéljünk egy jó nagy társadalmi kört és rásüssünk emberekre bizonyos bélyegeket – ahogy ezt egyes sajtótermékek előszeretettel teszik. A szingli anya vagy apa nem külön állatfaj, amely ragadozó üzemmódban kering a társkeresőkön. Aki ezt így látja, annak saját magával van elsősorban baja.