Noha a klasszikus szerelmi történetek szereplői egyre idősebbek lesznek, ahogy a pártalálás ideje kitolódik a tinédzser korról a harmincas évek elejére, a legtöbb sztori még mindig olyanokról szól, akik fiatalon, gyerektelen szingliként keresnek partnert. Pedig rengeteg ember keres válás után negyvenes-ötvenesként új kapcsolatot, vagy úgy, hogy soha nem volt házas, sőt, talán igazán hosszú kapcsolatban sem élt korábban.

Itt tulajdonképpen összecsúsznak a generációk, hiszen egyesek még harmincas évekig közepén is klasszikus szingli életet élnek, mások pedig negyvenes éveik elejére már majdnem vagy teljesen felnevelték a gyerekeiket és elváltak. A társkeresőkön könnyen találhatnak egymásra ezek a korban egymáshoz közeli, de tapasztalatban alapvetően máshol tartó emberek. És vannak, akik már középkorúként kezdenek családalapításba (egyre kevésbé kirívó az első gyermekes 40 fölötti anya)…

De vajon nehezebb-e ilyenkor szerelemre találni, mint a húszas éveinkben, vagy éppenséggel könnyebb?

Milyen előnyei vannak egy érettebb társkeresőnek, valakinek, aki már felnevelt néhány gyereket, illetve azoknak, akik negyven körül még csak vágynak a családalapításra? Mennyire válunk cinikussá életünknek ebben a szakaszában?

Kevés kivételtől eltekintve, aki negyvenes éveiben keres tartós kapcsolatot, az nem azért teszi, mert addig kifejezetten sikeres lett volna a szerelmi élete. Vagy korán talált magának párt és mostanra derült ki, hogy a kapcsolatuk nem működik (akár ő szakított, akár az exe, ez mindenképp törést jelent az életében), vagy mindeddig nem talált olyan partnert, aki mellett le tudna horgonyozni. Nyilván léteznek olyanok is, akik kifejezetten nem akarnak lehorgonyozni, de most nem róluk lesz szó.

Már maga a koncepció, hogy szerelmet és nem csupán szabadidőpartnert vagy könnyedebb kapcsolatot keresünk, eléggé frusztráló tud lenni, hiszen szerelmet találni sokkal nehezebb, mint bármi mást az életben. Sokan egyenesen meg vannak arról győződve, hogy minél inkább keressük a szerelmet, annál kevesebb esélyünk lesz megtalálni, mivel annál görcsösebbek, nehézkesebbek vagyunk és annál hajlamosabbakká válunk arra, hogy elhitessük magunkkal: rátaláltunk az ideális emberre, noha erről szó sincs.

Ilyen szempontból nehezebb a dolgunk, mint a huszonéveseknek: ők általában még nem sietnek, és nincs mögöttük annyi csalódás, legalábbis a nagy számok törvénye alapján. Vannak huszonévesek, akik hamar kiégnek, mert rengeteg csalódást halmoznak fel.

Ha azonban azt nézzük, hogy ki érettebb, megfontoltabb és józanabb, akkor általában a középkorúak lesznek előnyben: ők már jó esetben rájöttek, hogy nem a tetszetős külső a minden (sajnos mindig akadnak kivételek), hogy kompromisszumokat kell kötniük és hogy valakinek a személyisége sokkal többet számít egy kapcsolat sikeressége szempontjából, mint az, hogy mennyire menő a haverok körében vagy mennyi pénze van.

Ideális esetben a középkorú társkeresőt már nem korlátozzák a szülei és a haverjai, sokkal önállóbban tud dönteni, ugyanakkor, ha kiskorú gyerekei vannak, az legalább annyira korlátozza, mint a fiatalt a szülei, és ezt mindenképp bele kell kalkulálni egy új kapcsolatba.

Miképpen tehetjük könnyebbé a magunk számára a társkeresést érettebb korunkban?

1. Legyünk tisztában azzal, hogy pontosan mit keresünk és rendelkezzünk elegendő önismerettel, milyen jellegű kapcsolatot tudunk vállalni adott életpillanatban.

2. Lépjünk ki a komfortzónánkból, próbáljunk ki új dolgokat, ne abból álljon a társkeresésünk, hogy a már megszokott életünkhöz igyekszünk passzintani mindenkit.

3. Törődjünk testi és lelki egészségünkkel egyaránt, de ne higgyük azt, hogy csak tökéletes formában van esélyünk a szerelemre. Vagyis ne feszüljünk rá a fogyásra, izomnövelésre, mert bebeszéljük magunknak, hogy ezek nélkül nem érünk eleget vagy nem vagyunk szerethetők.

4. Ne siessünk sehová. Az út valószínűleg hosszú lesz és göröngyös, sokszor kell majd szembenéznünk azzal, hogy újabb zsákutcába futottunk. De ha cinikussá válunk, akkor tényleg nem lesz esélyünk őszinte kapcsolatra.

5. Legyünk realisták és toleránsak! Ne fussunk olyan szekér után, ami nem vesz fel és ne írjunk le embereket csak azért, mert elsőre furcsák vagy nem tűnnek főnyereménynek. Lehet, hogy kicsit több idő kell a megismerésükhöz. Ugyanakkor ne erőltessünk magunkra semmit, amiben nem érezzük jól magunkat.

6. Becsüljük meg az emberi kapcsolatokat, amelyeket keresés közben kialakítunk. Őrizzük meg a barátságokat és ha szerelemre találunk, a kedvesünk barátságait is tartsuk tiszteletben. Ne féltékenykedjünk minden kicsiség miatt.

7. Ha már túl vagyunk pár kudarcon, tanuljunk is belőlük és próbáljunk minél többet kommunikálni a leendő partnerrel, hogy ne fussunk bele olyan tévutakba, amilyenekbe korábbi kapcsolatainkban.

 Szerelmet találni igenis lehetséges, nem csak véletlenszerűen üthet belénk, mint a ménkű. És egyáltalán nem árt, ha tudatosan készülünk rá, noha a valóság rengeteg előzetes elképzelésünket fölül fogja írni, de attól még igenis pozitív, ha vannak elképzeléseink.