Ha megkérdeznének bennünket, vajon mi a fontosabb számunkra, a saját vagy a családunk boldogsága, vajon mit válaszolnánk? Lenne-e bárkinek bátorsága azt mondani, hogy a sajátja? És vajon mennyire reális ezt a két dolgot szembeállítani egymással? Mit értünk egyéni és mit családi boldogság alatt?

Az elvált szülők számára minden nyár és vakáció extra kihívást jelent, hiszen vagy hosszabb időt kell tölteni a gyerekek nélkül, noha általában nálunk vannak, vagy hosszabb időt kell tölteni velük, noha általában nincsenek nálunk, vagy egyedül kell megoldanunk az egész nyarat, vagy kénytelenek vagyunk legalább pár nap erejéig együtt nyaralni az exünkkel a gyerekek kedvéért.

Nagyon sokan posztolnak a párkapcsolatukról pozitív dolgokat, jelennek meg fülig érő szájjal a közösségi oldalakon, prezentálják, hogy ők mennyire boldogok… Még olyankor is, amikor ez az ábrázolás nagyon is messze jár az igazságtól.

Persze az emberek általában lájkokkal díjazzák azt, aki így közszemlére teszi valódi vagy megjátszott boldogságát, de minél tökéletesebb, irigylésreméltóbb képet mutattunk korábban, annál nagyobb lesz a zuhanás és a káröröm, ha kiderül, hogy összevesztünk, szakítottunk, válunk.

Krisz egy egyedülálló anyával randizik, akinek a férje valamiért féltékenységet szít a kapcsolatában.

Bármennyire is jó lenne, ha minden felnőtt ember nyitna a szingli szülők felé és szívesen randizna olyanokkal, akiknek gyerekük van, sajnos nem mindenkinek tesz jót egy ilyen kapcsolat. Még akkor se feltétlenül, ha ő maga is elvált szülő…, hiszen lehet, hogy már az eredeti családjában is nehezen viselte a gyerekek jelenlétét, nincs jóban velük, és így tovább.

Az esetek többségében válás után a gyerekek az anyánál maradnak és ez azt is jelenti, hogy általában ő folytatja mindennapjait abban a lakásban, házban, amelyben korábban együtt élt a család. Ez elsőre kényelmes megoldásnak tűnik, de mégsem annyira egyszerű. Persze sok esetben nincsenek alternatívák, mert a válás, az újrakezdés, a nulláról építkezés épp eléggé megvisel minket, akkor még hurcolkodjunk is máshová? De…

Olga szeretne édesanya lenni, de meddősége miatt csak az örökbefogadás jöhet szóba, amiben viszont új párja nem támogatja.

Melyik egyedülálló szülő ne ismerné a helyzetet, mikor a szépen eltervezett napja romba dől attól a pár szótól, hogy „Anya / apa, beteg vagyok…”? Nem merném még csak megbecsülni sem, hányszor történt meg velem, hogy emiatt aztán mégse találkoztam az aktuális partneremmel.

Ha hosszú kapcsolat lezárása után és nem éppen a legjobb lelkiállapotban kezdesz ismerkedni, férfiként feltehetőleg nagyon hamar szeretnél sikerrel járni. Nem mindenki áll így hozzá, de nagyon sok férfi jelenti ki, hogy neki nincs ideje profilokkal bíbelődni, meg levelezgetni, ő azonnal találkozni akar, mert ott aztán minden kiderül.

A társkeresésnek nyilván léteznek mindenkire érvényes szabályai, minden ismerkedést jellemeznek bizonyos fázisok, amelyek olyan nagy változatosságot nem mutatnak: ha offline kezdünk egymáshoz közeledni, akkor persze az eleje lehet sokféle, de ha online, az nagy vonalakban hasonló forgatókönyv szerint zajlik.

De ezen túl azért az élethelyzetek nagyon meghatározóak tudnak lenni abban a tekintetben, hogy mi minden fordul meg az emberek fejében, illetve melyek a tisztázandó kérdések és mennyire behatároltak a lehetőségeink.