Még ha olyanok szakítanak vagy válnak el, akiknek nincsenek gyerekeik, akkor sem mindig egyszerű kezelni az exek új partnerei által generált problémákat, hiszen lehet közös lakásunk, kocsink, hitelünk, háziállatunk, baráti körünk, cégünk, és még sorolhatnánk.

De semmi sem köt össze olyan végérvényesen egy volt partnerrel, mint a közös gyerekek. Főleg, ha a közös gyerekek még annyira kicsik, hogy egyáltalán nem mindegy, milyen új partnerek lépnek be az életükbe egyik vagy másik részről. A legkomolyabb problémák persze akkor merülnek fel, ha az új partnerek nem csak kapcsolatba kerülnek a közös gyerekekkel, hanem még együtt is laknak velük. Sőt, esetleg át akarják venni a szülői státuszt vagy annak egy részét.

Azt, hogy az exférjünk vagy feleségünk kit választ, természetesen nem befolyásolhatjuk, ahogy ő se szólhat bele a mi döntéseinkbe. Kivéve persze, ha az adott új partner valamilyen szempontból veszélyt jelent a gyerekekre. Ennek megítélése ugyanakkor borzasztó nehéz, hacsak nincs tudomásunk valami konkrétumról. Mindenesetre bármilyen gyanú esetén érdemes csekkolni az új élettárs hátterét, de ha nincs vele semmi gond, legfeljebb kicsit másképp képzeli a gyereknevelést, mint mi, akkor emiatt folyamatos konfliktust generálni tényleg felesleges.

Alapból senkinek sem javasolnám, hogy a válása után nagyon hamar költözzön össze valaki mással.

Még ha neki ez kényelmes is, a gyerekeinek túl nagy trauma: nem csak az addigi család szétrobbanását kell feldolgozniuk, hanem egy új embert is meg kell ismerniük, aki teljesen másképp működik, mint az elköltöző szülőjük. Vagyis jobb, ha ennek csak nagyon lassan, óvatosan megyünk neki, még akkor is, ha az új partner tulajdonképpen régi ismerős, ő maga is az exünk volt, vagy korábban baráti viszonyt ápoltunk egymással.

Van, aki saját magára nézve nem tartja problémásnak, hogy új partnerre tesz szert, sőt, össze is költözik vele, ugyanakkor nem bírja elviselni, hogy az exe ugyanezt teszi. Miközben ő azt csinál, amit akar, fenntartja magának a jogot, hogy az exét korlátozza – már, ha az minimálisan is hagyja magát.

Ez persze csak folyamatos konfliktusokhoz vezet, megmérgezi a család egészének működését és összezavarja a gyerekeket, akik az egésznek passzív elszenvedői. Persze az ilyen helyzetekben még a gyerekekkel való zsarolás, az ő kémként való bevetésünk sem ritka: meséld el, mi van apátoknál, mit művel az új nője, és így tovább…

Az exünk viselkedését nem nagyon tudjuk befolyásolni, de a sajátunkon változtathatunk. Bármennyire is kísértésbe esünk, hogy lejárassuk az új partnert, a gyerekeken keresztül mérgezzük a kapcsolatukat, mert mi még nem vagyunk túl a váláson, az ex új partnerét okoljuk csábítással, vagy irigyek vagyunk, hiszen nekünk még nincs új kedvesünk, ne válasszuk ezt az utat! Nekünk nem lesz tőle jobb, mindenki másnak meg rosszabb lesz. Főleg a gyerekeinknek, akiket elvileg szeretünk.

Horribile dictu még arra is törekedhetünk, hogy szívélyes kapcsolatot alakítsunk ki az új partnerrel, illetve, ha nekünk van új kedvesünk, megpróbáljuk elősegíteni, hogy normális legyen a kommunikáció a gyerekek apja/anyja és az új partnerünk között.

Olykor a legegyszerűbb bele se keverni a kedvesünket családi konfliktusainkba, hiszen nem kötelező, hogy valaki a gyerekeinkkel is megismerkedjék, csak azért, mert velünk folytat szerelmi kapcsolatot. Vagy, ha előbb-utóbb szeretnénk is, hogy megismerkedjenek, ezt semmiképp nem érdemes elsietni. Ha már a gyerekeinknek bemutattuk, utána nem kérhetjük tőlük, hogy tartsák titokban, bár vannak olyan gyerekek, inkább fiatalok, akik maguktól sem akarnak erről beszélni. De ez már inkább az ő döntésük kell legyen, nem várhatjuk el, hogy a mi titkainkat őrizzék.

Vallhatjuk azt, hogy az őszinteség és az átláthatóság elsődleges, de se a gyerekeinknek, se az exünknek, se a szüleinknek vagy más rokonainknak nem tartozunk beszámolni a szerelmi életünkről. Lehetnek olyanok a körülmények, hogy az adott kapcsolatot jobb diszkréten kezelni, bármennyire is nem szégyellnivaló. Aztán lehet, hogy egyszer csak eljön az ideje, hogy felvállaljuk. De az is lehet, hogy a szakítás hamarabb következik be.

Bármennyire is nehéz egyensúlyozni a volt és jelenlegi partnerek között, az a legjobb, ha a lehető legkevésbé avatkozunk egymás életébe.