Társkereső oldalakon gyakorta lehet találkozni azzal a nézettel, hogy minek is hosszasan levelezgetni, ha minden a személyes találkozón dől el, annak is az első 5 percében. De van, aki 5 másodpercet mond. Vagyis az első személyes benyomás mindent visz – szerintük. Ennek azért eléggé ellentmond, hogy egy felmérés szerint az emberek körülbelül fele állítja, hogy olyasvalakibe szeretett bele, aki először még csak nem is tetszett neki. Akkor hogy is van ez?
Az első benyomás persze sokat nyom a latban, legyen szó akár egy állásinterjúról, akár egy ismerkedésről. Első nap egy munkahelyen, egy osztályban, egy bármilyen közösségben. Persze, hogy fontosak ezek a tapasztalatok, ugyanakkor nagyon félrevezetőek is lehetnek. Mert alig valami információmorzsából messzemenő következtetéseket vonunk le. A megismerés azonban az első benyomást alapvetően megváltoztathatja, akár negatív, akár pozitív irányban.
Vannak igencsak kellemes külsejű emberek, akik mindenkire jó benyomást tesznek rögtön elsőre. Viszont a legtöbb ember nem annyira csodálatos kinézetű, hogy azonnal magába bolondítsa a randipartnerét. Elképzelhető, hogy már egy fél óra beszélgetés alapján sokkal kedvezőbb benyomás alakul ki az illetőről, mint az első pillanatban. Máris sajnálnánk, ha az első 5 perc alatt ítéltük volna meg. És lehet, hogy a randi végére már kifejezetten tetszik is.
De van, akinek ennél több időre lenne szüksége a kibonatkozáshoz. Csakhogy az online ismerkedés farkastörvényei szerint nincs több ideje. Egy randi alapján akarunk dönteni, mert úgy véljük, az elég. De ha elég lenne, akkor sose fordulna elő, hogy emberek több éves barátságok után szeretnek egymásba. Hogy sokáig fel sem ismerik érzéseik természetét. Hogy csak lassan veszik észre, milyen értékes a másik.
Olykor egy különleges helyzet, embert próbáló esemény az, amelyben megmutatkozik, valójában kivel is van dolgunk. A randihelyzet mesterkéltsége, az a nyomás, ami ránk nehezedik, hogy itt és most kell a legjobbat nyújtanunk, némelyekből a saját átlagukhoz képest sokkal jobb, másokból meg sokkal rosszabb teljesítményt hoz ki. Pont, mint egy felvételi vizsga. Háborgunk, hogy miként is lehetne megítélni egy gyerek tudásának színvonalát egyetlen vizsga alapján, ugyanakkor férfiakat és nőket arra ítélünk, hogy ugyanilyen nyomás alatt mutassák meg magukból, amit szeretnének, miközben bennünket ők vizsgáztatnak.
Két szigorú vizsgáztató és két halálosan ideges vizsgázó kölcsönös párharca minden első randi. Vagyis a legtöbb. Olykor megtörténik a csoda és a vizsga helyett két ember érdekes párbeszéde alakul ki. De vajon belegondoltunk-e már, hogy hány emberről mondtuk azt (és hány ember mondta azt rólunk), hogy á, nem, ő nem üti meg a mércét – ugyanakkor hányunkról derülhetett volna ki, hogy egész jól ki tudnánk jönni egymással, ha több időt szánunk a megismerésre vagy nem ilyen mesterséges helyzetben találkozunk először (és általában utoljára)?
Vannak, akik roppantul elbénázzák az első találkozást, pedig alapvetően nem is olyan ügyefogyottak, csak túl nagynak tűnik a tét.
Mi lehet erre a gyógyír? Hogyan adhatnánk több esélyt egymásnak?
Először is: ha online ismerkedünk, ne siettessük annyira az első randit, mert minél több sikertelen első találkozást élünk át, annál kevésbé lesz kedvünk újabbra elindulni. Másodszor: ne éreztessük a partnerrel, hogy nálunk minden az első benyomáson múlik. Ez túl nagy terhet tesz rá, de ránk is. Harmadszor, ne játszmázzunk azzal, hogy megvárakoztatjuk a másikat. Ha azt mondjuk, hogy keresni fogjuk, akkor keressük, ha nem akarjuk keresni, akkor ne ígérjük meg. Rengeteg felesleges önmarcangolást és idegeskedést megspórolhatunk mindenkinek, ha csak akkor adunk reményt, ha valóban nem akarjuk lepattintani a másikat.
Találkozzunk kevesebb emberrel, de ezekre szánjunk több időt és adjunk második esélyeket, ha nem teljesen antipatikusak a partnerek. Keressünk olyan helyzeteket, akár alternatív randihelyszíneket, programokat, amelyekben megmutatkozik az illető jelleme, és nem csupán beszélnie kell. Vannak, akik akkor bontakoznak ki igazán, ha feladatokat kapnak, segíthetnek. Minden, ami kizökkent az alapértelmezett, feszkóval teli randihelyzetből, többet fog elárulni a bennünk rejlő lehetőségekről. És simán lehet, hogy a partner olyan arcát pillantjuk meg, amely sokkal szebb, mint amit egy kávézás alapján valaha is megláthatunk belőle.
