Sok szülő dönt úgy egy válás után, hogy nem keres új partnert, vagy addig nem keres, amíg a gyerekei ki nem repülnek, esetleg úgy keres, hogy arról senkinek nem szól a családban, és még akkor is megőrzi a titkot, ha már esetleg talált valaki állandót. Egyesek azért titkolóznak, mert nem szeretnék bemutatni az új partnert vagy az új partner nem akar ennyire komoly szintre lépni. De olyanok is vannak, akik tulajdonképpen szégyellik, hogy szükségük van valakire és kifejezetten megjátsszák, hogy a gyerekek miatt (vagy más okból) egyedül maradnak.
Egyeseknek nem esik nehezére a cölibátus vállalása, akár még meg is könnyebbülnek, ha nem kell kapcsolatban élniük és nincs senkijük. De sokan mások kifejezetten szenvednek ettől, mégsem merik felvállalni a családjuk előtt, hogy keresgélnek vagy ilyen-olyan viszonyt ápolnak valakivel.
Ráadásul a kamasz gyerekeknek olykor tényleg nehéz is elfogadniuk, hogy a szüleik is emberek, férfiak és nők, akik nem elégszenek meg azzal, hogy a gyerekeik nyújtanak nekik társaságot. Míg a „teljes” családban élő gyerekeknek, fiataloknak általában nem kell szembesülniük szüleik férfiúi vagy női mivoltával, addig az elvált és szingli szülők gyerekei sokkal inkább konfrontálódnak a valósággal, amelyről esetleg nem akarnak tudomást venni.
Főleg abban a korban nehéz erről beszélni, mikor a kamaszok éppen felfedezik a saját testüket és szexualitásukat és nem szívesen gondolnak bele abba, hogy a szüleik is hasonlóan biológiai lények. Anyák szembesülnek azzal, hogy a gyerekeik rosszalják (egyenesen hűtlenségnek tartják), ha az apjuk után valaki mással randiznak, hiába teltek el akár évek a szétválás után. Ebben nyilván az az általános felfogás is hibás, amely idealizálja az örökké tartó monogámiát, a szerelem mindent legyőz felfogását, illetve azt az elvet csepegteti a fiatalokba, hogy a szex és a szerelem a fiatalok előjoga és az anyáknak minden örömről le kell mondaniuk, mert ők gyárilag önfeláldozók.
A helyzetet tovább rontja, hogy szexuális nevelés szinte nem létezik és nem merünk őszintén beszélni a vágyainkról, a szükségleteinkről. A fiatalok meglehetősen magukra maradnak a kétségeikkel, a gyerekeimtől például többször hallottam olyan véleményt (tényként prezentálva), hogy a nők úgysem élvezik a szexet, és sokan csak azért engednek, mert érdekükben áll, mondjuk a pasik pénzére vágynak. Számtalanszor mondtam el nekik, hogy ez mennyire nem igaz, de tény, hogy nagyon sok fals és káros információ kering főleg a neten, ami még nehezebbé teszi, hogy egy nő, egy anya őszintén beszéljen a kapcsolatok, az erotika iránti vágyáról.
Ha azonban minderről hallgatunk, akkor a gyerekeink megmaradnak a légből kapott, minden alapot nélkülöző ostobaságok talaján, és nem fognak egészségesen viszonyulni ezekhez a dolgokhoz: vagyis bármennyire is úgy gondoljuk, hogy kényelmesebb, kockázatmentesebb eltitkolnunk a vágyainkat és úgy tennünk, mintha a válásunk után nem is gondolnánk új partnerre, valójában ezzel nem csak magunknak ártunk, hanem a gyerekeinknek is, akik hazugságban fognak felnőni és később azt fogják gondolni, hogy egy szakítás után nem ildomos talpra állni és újra próbálkozni, vagy ezt meg is tesszük, jobb, ha nem beszélünk róla.
A próbálkozás nyilván kudarcokkal és fájdalmakkal is jár: itt megint nagy a dilemma, vajon mennyit mutassunk meg mindebből. Ha teljesen eltitkoljuk, és csak a sikertörténetet ismerheti meg a gyerek, akkor nem tanulja meg, hogy az ismerkedésnél teljesen természetes, hogy vannak kudarcok és olykor hatalmasat csalódunk. Ha azonban túl sokat mutatunk abból, hogy újra és újra padlóra kerülünk, akkor ez olyan ijesztő lesz számára, hogy nem lesz kedve próbálkozni. Ráadásul lelkileg megterheli, ha vele osztjuk meg a gondjainkat és neki sírjuk el a bánatunkat.
Mindig legyünk óvatosak azzal, amit mondunk és ahogy mondjuk, sose tukmáljuk rá a gyerekre felnőtt problémáinkat, de ne is bújjunk el minden bánatunkkal: jogunkban áll rosszkedvűnek lenni és nem kell mindenhez jó képet vágnunk. Ha kérdez, akkor a korának megfelelően válaszoljunk, ne rázzuk le, és ne játsszuk meg az erényest vagy az érdektelent.
Egész életre szóló leckéket kap ilyenkor olyan témában, amely alapvetően befolyásolja a boldogulását, tehát nagyon fontos, hogy ne traktáljuk hazugságokkal.
