Nem élünk már egy fedél alatt, de nem szakíthatjuk meg a kapcsolatot végérvényesen, mert a gyerekeink örökre összekötnek minket... Lehet, hogy borzasztó sok okunk van haragudni és nagyon rossz emlékeket őrzünk az exünkkel kapcsolatban, és lehet, hogy inkább ő neheztel ránk... Attól még valahogyan kezelnünk kell a helyzetet legalább addig, amíg a gyerekeink nagykorúvá nem válnak... De legtöbbször később is.

Mit tehetünk annak érdekében, hogy minimalizáljuk a konfliktusokat, és minél kevesebbet füstölögjünk magunkban, illetve szidjuk a másikat a gyerekek előtt?

Válás vagy szakítás után sokan hagynak fel egy ideig az ismerkedéssel... Mások azonnal belevetik magukat a sűrűjébe, bár érzelmileg valószínűleg nincsenek felkészülve arra, ami ott várja őket. Mivel nincs két egyforma ember, nem lehet tudni, kinek mi tesz igazán jót. Olykor nem árt egy kicsit kitombolni magunkat, még ha közben újabb sebeket szerzünk is. Csak legyünk rá felkészülve, hogy nem lesz egyszerű azokat sem feldolgozni.

Tomi 44 éves egyedülálló apuka, aki tinédzser gyerekével él. Szeretne ismerkedni, de a féltékenység, a korábbi tapasztalatai miatt sűrűn megmérgezi a kapcsolatait a kényszeres aggódás és túlgondolások miatt. 

Sok nő fejében létezik az a fajta tündérmese, amely arról szól, hogy ő megtalálja az igazit és a férfi számára attól fogva ő lesz az első helyen, semmi nem veheti el tőle ezt a pozíciót. Sokan úgy gondolják, hogy egy párkapcsolatban ennek így kell lennie, és kevesebbel nem érheti be az, aki ad magára – bármit is jelentsen az, hogy valaki ad magára. Mindenesetre sokan hajlamosak presztízskérdést csinálni abból, hogy ők legyenek az elsők...

Ritkán kerül szóba szempontként egy ismerkedésnél, hogy a lehetséges partnernek vannak-e barátai és azokkal milyen a viszonya, milyen régen tartanak ezek a barátságok, egyáltalán fontosak-e a számára. Pedig rengeteg érdekes dolgot meg lehet tudni abból, hogy egy férfinak milyen a kapcsolati hálója, mennyire lojális, mennyire segítőkész, milyen programokban vesz részt a haverjaival.

Noha Tolsztoj szerint minden boldog család egyforma, a boldogtalan családok viszont más és más módon boldogtalanok, a valóság az, hogy nincsenek egyforma családok se a boldogok, se a boldogtalanok között és az egyszülős családok is nagyon sokfélék lehetnek. De így is van egy elég jelentős törésvonal az igazi egyszülős család és a különélő kétszülős család között: előbbiben tényleg minden teher egyetlen emberre hárul. Most róluk lesz szó.

Gondolom, sok egyedülálló fiús anyának ismerős az érzés: az apa sehol, vagy nem nagyon lehet rá számítani, kivonta magát a családból, de esetleg már a házasság /együttélés alatt se foglalkozott a fiával, fiaival... Egy anyának meg borzasztó nehéz egyszerre több szerepet játszania, és a keménykezű / határozott apáét sokan nem is vagyunk képesek előadni. Ilyenkor nagy a kísértés, hogy olyan partnert keressünk, aki erre alkalmas.

A gyors ismerkedések világában a barátságból kifejlődő szerelem elképesztő lassúnak, komótosnak, macerásnak tűnhet, ugyanakkor számos előnye is van. Ha van olyan ember az életünkben, akivel egy húron pendülünk, és olykor elgondolkozunk azon, vajon milyen lenne randizni vele, akkor érdemes ebbe az irányba terelni a dolgokat.

Mostanság mintha mindenhonnan a dráma ömlene: családi, párkapcsolati drámák, sőt, tragédiák tartják lázban a közvéleményt. Nem biztos, hogy a kapcsolatok nagy része tényleg ennyire konfliktusokkal terhelt, de ahol béke és nyugalom van, ahol nincs veszekedés, perlekedés, erőszak, ott nincs miről írni...