Sokszor elhangzik, és biztos van is benne igazság: a legtöbb gyerek titokban arra vágyik, hogy a szülei együtt legyenek, és ebben sokszor az sem zavarja különösebben, ha az adott szülők kapcsolata pocsék. Vagy ha csak boldogtalanok együtt. Számára a stabilitás a lényeg, meg az az ideálkép, amelyet már egész kicsi korban belevetítenek a fejébe, és amelyet évtizedekig csiszolgathat utána az élet, hogy valami reálisabb kerüljön a helyére.

Ádám beleszeretett egy vidéken élő egyedülálló anyukába, de nem tudja merre tart a kapcsolatuk.

Ebben a blogban elsősorban olyan helyzetekről beszélünk, amelyek már válás vagy szakítás / szétköltözés után keletkeznek, de rengeteg esetben nincs ennyire éles váltás a még együtt vagyunk, illetve már nem vagyunk együtt szituációk között. Vannak, akik igazából már nincsenek együtt érzelmileg, szexuálisan, de ettől meg egy fedél alatt élnek és a külvilág szemében ők egy párt alkotnak, sőt, olykor a gyerekeik sem tudják, valójában mi zajlik a színfalak mögött.

A váláshoz vezető út és maga a válási folyamat is alaposan megviseli a gyerekeket, akik sokáig hajlamosak abban a hitben ringatni magukat, hogy a szülők még kibékülhetnek, főleg, ha az egyik szülő is ebben a hitben ringatja magát és ezáltal őket is. Hiába jelenti ki a másik fél határozottan, hogy erről szó sem lehet, ha nem figyelnek rá.

Juli exe úgy érezte még nem találta meg az igazit, hiába lett egy gyermek is a kapcsolatból. Lehet ezek után még bízni, hogy Juli talál valakit, akivel egy életre elköteleződhet?

A legtöbb ember élete kezdetén részesül egy olyan meghatározó alapélményben, amelyet utána egész életében hiába keres újra: ez pedig a feltétel nélküli szeretet, amely, ha egyáltalán tényleg létezőnek tekinthetünk, csak egész kicsi korunkban, magzatként, illetve csecsemőként élhetünk meg.

Sokunk megkönnyebbülésére elmúlt a vakáció és végre megint kezdődnek a munkás hétköznapok. Persze ez a tanév semmiképp nem ígérkezik szokványosnak: a sztrájkok és az esetleges fűtési szünetek lehetősége máris borzolja a kedélyeket. Ennek ellenére valahogy mégiscsak meg kell terveznünk a tanévet, és ha az exünk is részt vesz a közös gyerek(ek) életében, akkor érdemes ezt őt bevonva megtenni.

Nemrégiben írtam arról, milyen a tipikus válás utáni első kapcsolat. Jellemzően nagyon rövid, pár hónapos. De milyen érzés újra szakítani, mikor talán nem is olyan rég csináltunk végig egy sokkal komolyabb szakítási folyamatot? Vajon tanultunk a korábbi tapasztalatainkból és emiatt könnyebb, vagy csak újraéljük a traumáinkat?

Mit lehet tenni, ha az exnek fontosabb az új barátnője és annak gyerekei, mint a saját vérszerinti gyermeke?

Tegyük fel, randiztok már pár hónapja, voltatok párszor ebédelni, vacsorázni, múzeumban, kirándultatok, és már intim viszonyba is kerültetek egymással. Itt a nyár, és adódik a kérdés: legyen-e közös nyaralás? És ha igen (miért is ne?), akkor gyerekekkel, vagy nélkülük?