Többször írtam már arról, hogyan lehet bemutatni egy új partnert a gyerekeknek, mennyire függ a gyerekek korától, milyen egyszerű lesz megbarátkozniuk, illetve milyen hatással van ez a másik szülőre, attól függően, hogy neki van-e már új partnere vagy nincs. De mindenképpen hangsúlyoztam, hogy ne siessük el a dolgot. Milyen hátrányokkal járhat, ha elsietjük?
Vannak emberek, akik annyira közeli, úgymond felnőttes kapcsolatot ápolnak a gyerekeikkel, hogy őket tartják legfőbb bizalmasuknak – vagy közülük az egyiket. Főleg, ha az illető koraérett, különösen érzékeny, jó meglátásai vannak… Ha az elvált szülőnek nincs megfelelő baráti köre, az egyik gyereke átveheti a barát/barátnő, fő bizalmas szerepét, de ez általában nem jó dolog. Ugyanis ez nem az ő feladata. Ha úgy érzi, hogy mégis az övé, akkor valamit nagyon elrontottunk, valószínűleg infantilisen viselkedünk és kénytelen volt ő felvállalni az érett felnőtt szerepét, vagyis nem élheti meg úgy a kamaszkorát, ahogy szeretné.
Különösen veszélyes ez olyan kapcsolatokban, ahol a másik szülő teljesen eltűnt a képből (elhunyt vagy kisétált a családja életéből nem tartja a kapcsolatot a gyerekével), és csak egyetlen gyerek van vagy kettő, de nagy korkülönbséggel. A kamasz vagy fiatal felnőtt gyerekét bizalmasként kezelő szülő előszeretettel mond el olyasmiket reménybeli vagy meglévő kapcsolatairól, amiket nem kéne.
Először is: ha túl hamar beavatunk egy gyereket egy alakuló ismerkedésbe, ami aztán hirtelen véget ér, akkor az első időkben még fals reményeket ébresztünk, amelyek hamvukba holnak, bizonyos esetszám után viszont már azt a meggyőződést alakítják ki a gyerekben, hogy esélytelen párt találnunk. Lehet, hogy ezt a balsorsra fogja, de az is lehet, hogy bennünket fog érte okolni és cinikussá válik, ami a saját társkeresését is nagyon meg fogja nehezíteni.
Ha az ismerkedés hullámvasútján ő is ott ül velünk, az lehet, hogy nekünk kényelmes, de neki egyáltalán nem az.
Mi azért vagyunk, hogy biztonságérzetet adjunk neki, nem jó, ha állandóan azt látja, hogy a randizás fázisától függően most épp az egekben járunk, máskor meg összeomlunk. Bármennyire is nehezünkre esik, bármennyire is megviselnek a randizás eseményei, ezt intézzük el magunkban, illetve még jobb, ha egy baráttal beszéljük meg.
Nem csak labilisnak fogunk tűnni a gyerekünk szemében, hanem olykor lúzernek is. Főleg, ha teljesen meg vagyunk győződve arról, hogy az adott partner végre az igazi, hogy ő pont ugyanúgy lelkesedik irántunk, mint mi iránta, aztán kiderül, hogy ez egyáltalán nem stimmel. Egy kamasznak már amúgy is nehéz imponálni, hát még, ha ennyire elesetteknek tűnünk és ennyire képtelenek vagyunk megítélni, valóban hogy áll a szénánk.
A partnert is nagyon zavarhatja, ha túl korán avatjuk be a gyerekeinket. Főleg, ha neki is vannak sajátjai és ő még egyáltalán nem akar nekik szólni vagy eleve sejti, hogy nem jutunk majd olyan fázisba, hogy valaha is szóljon a gyerekeinek. Az már végképp kellemetlen egy partnernek, ha elkezdünk arról beszélni, hogy majd a gyerekünk szeretne vele megismerkedni, hogy milyen közös programokat szervezhetnénk, sőt, már az ő gyerekeinek és a sajátjainknak az összeismertetése is téma lesz.
Ha gondolkodunk is ilyesmiben, ha álmodozunk is arról, hogy egy nap esetleg a gyerekeink is összebarátkozhatnak, erről inkább hallgassunk, ez nem az ismerkedési fázis témája. Abban a fázisban kettőnk dolgairól legyen szó, arról, hogy mi mennyire illünk össze. Minél vadabban álmodozunk a messzi jövőről, annál kevésbé vagyunk a jelenben és annál kevésbé fogjuk észrevenni, hogy a partner már csak azon gondolkodik, hogy szépszerével hogyan vessen véget ennek az ismerkedésnek, mert erőltetjük a gyerekek bevonását, mikor neki ez esze ágában sincs.
Sok elvált szülő gondolja úgy, hogy az ismerkedés csakis rá tartozik és senki mást nem akar bevonni a családjából, főleg a gyerekeit nem.
Lehet, hogy majd később, amikor már stabil a kapcsolat, úgy tűnik, hogy kiállja az idő próbáját, valóban megszerettük egymást, ez a hozzáállás megváltozik, de ehhez hónapok, ha nem évek kellenek. Senkit nem szabad siettetni, se a gyerekeket, se a partnert. És a partner gyerekeit sem.
Gondoljunk arra is, hogy a gyerek beavatása általában az exek beavatásával is együtt jár, hiszen nem várhatjuk el tőlük, hogy titkolózzanak, ha pedig mégis elvárjuk, azzal felesleges terheket rovunk rájuk, arra kényszerítjük őket, hogy valamelyik szülőjükhöz illojálisak legyenek, állást foglaljanak. Minél szélesebb körben tárgyaljuk ki, hogy kivel és hogyan ismerkedünk, annál kínosabb lesz, ha a dolog mégse sikerül. Tehát önvédelemből is jobb, ha spórolunk a részletekkel és csak akkor rukkolunk elő információkkal, amikor már stabil az új kapcsolatunk.
