Nincs hálásabb téma, mint írni egy cikket, amelyben részletesen kifejti valamely csalódott nő vagy férfi, hogy a másik nem egyedei, akik számára potenciális partnerek lehetnének, miért ilyen meg olyan borzalmasok. Legfőképpen is rondák, ostobák, anyagiasok, lusták, megbízhatatlanok, csalók, szemetek, hisztisek, hazugok, és még folytathatnám a sort.
Csoportosítsunk kor vagy családi állapot, gyerekek megléte vagy hiánya alapján, mindig lesz egy csomó drukker (na végre, igen, jól megmondta, tényleg olyanok), meg egy csomó ellendrukker (hogy képzeli, miért, ő talán jobb? savanyú a szőlő, mi?), de két dolog biztos: az ilyesmi sok kommentelőt és frusztrált embert vonz, akiket egymás ellen lehet uszítani.
Még egy haszna van az egésznek: aki jól kidühöngte magát a másik nem hülyeségei miatt, az fellélegezhet és megállapíthatja, hogy valóban nem benne van a hiba, hanem a többiekben: a férfiakban, avagy a nőkben. (Szegény melegek, nekik mennyivel nehezebb, hogy nem ítélhetik el a saját nemüket, valami mást kell kitalálniuk, ha nincs szerencséjük a társkeresésben.)
Imádjuk a sztereotípiákat, imádjuk az olyan helyzeteket, amikor csoportosan utálhatunk másokat, mert semmi nem teremt olyan egyszerűen egységet egy bizonyos szempontból hasonszőrűek között, mint a közös „ellenség”. Csak közben nem vesszük észre, hogy magunk alatt vágjuk a fát. Mert ha heterók vagyunk, akkor nekünk azzal az „ellenséggel” kellene dűlőre jutnunk, akit annyira szeretünk pocskondiázni. És ezen nem segít, ha nagy kegyesen odaírjuk, hogy akinek nem inge, ne vegye magára. Hiszen az általánosításba mindenkit belevettünk és mindenkit sikerült megsértenünk, aki az adott csoport tagja.
Az ilyen sírás-rívás és panaszkodás legtöbbször csak arról tanúskodik, hogy az illető nem hajlandó szembenézni a valósággal. Főleg nem hajlandó önmagába nézni és azt vizsgálni, hogy ő mit tehetne másképp, hogyan lehetne vonzóbb ember. Nem vonzóbb férfi vagy nő, hanem vonzóbb EMBER. Hiszen a vonzó embernek biztos nem ismérve, hogy fennhangon szidja az ellenkező nemet. Az sem ismérve, hogy szívesen aláz meg másokat és gerjeszt negatív érzelmeket boldog-boldogtalanban. Bár inkább a boldogtalanokban, mert a boldogok ezeken a dolgokon túllépnek. Hiszen ők tudják, hogy az az általánosítás, amit sikerült megfogalmazni, pont arra, akivel ők együtt vannak, nem igaz.
Persze nem azt mondom, hogy nincs sok ilyen vagy olyan ember: lusta, hazug, elhanyagolt, anyagias, vagy érzéketlen. Mindenféle van, és ha nem fektetünk elég energiát az ismerkedésbe, illetve ha nem léptünk még tovább a válásunk vagy a legutóbbi szakításunk után a sérelmeinken, akkor nagyszerűen fel tudjuk nagyítani ezeket a tapasztalatokat. Találkoztunk két-három lepusztult pasival, nem túl kedves nővel (a jelzők lehetnek fordítottak is), kinek milyen negatív tapasztalat jutott éppen… És azt gondoljuk, hogy tapasztalt társkeresőkként máris véleményt alkothatunk az épp aktuális trendekről. Nem is érdemes tovább kutakodni, hiszen aki egyet látott, az mindet látta. Nagyon célravezető gondolkodásmód.
A negyven felettiek ilyenek, az egyedülálló anyák olyanok, az elvált férjek amolyanok… Találkoztam néhánnyal és a barátaim/ barátnőim is meséltek rémtörténeteket. Ők persze tök rendben vannak, én is tökéletes jelölt lennék, csak hát a pasik. A nők. A középkorúak. A szinglik. A mai fiatalok. Az elváltak. A gyerekesek. A gyerektelenek. A szingli anyák. Az elvált apák.
Aki épp egy válás után kezdi újra az ismerkedést, abban talán még hatványozottabban ott lehet a negatív általánosítás – noha már ez a mondat is általánosító. Éppen ezért nem mondom, hogy mindenkiben ott is van. Léteznek békés válások. Meg olyan emberek is, akik tudják, hogy amit egy emberrel átéltek, azt vele élték át és nem az összes lehetséges partnerrel. Hogy az ex alkalmatlansága, rosszindulatú viselkedése, esetleg bántalmazó hajlama nem jellemzi az összes többi embert, aki ahhoz a nemhez tartozik vagy akinek az életkörülményei hasonlóak.
Persze, figyeljünk oda az ismerősen negatív jelekre. Ha valaki emlékeztet az exünkre, akkor lehet, hogy még nem jöttünk ki abból a negatív mintakövetésből, ami a vele folytatott kapcsolatba is belevitt minket. Van, aki képes úgy feldolgozni a traumáit, hogy közben ismerkedik és így indul el az önismeret útján, de van, akinek előbb rendbe kell tennie pár dolgot önmagában és csak azután érdemes ismerkednie.
Egy biztos: durván általánosító írásokat böngészni, a saját negatív hiedelmeinkre ráerősíteni biztos nem jó irány. A bemutatkozásunkba, társkereső leveleinkbe ilyeneket írni pedig egyenesen tilos. Szülőként különösen oda kell figyelnünk arra, hogy a gyerekinket milyen hiedelmekkel tápláljuk. Milyen megállapításokat hallanak tőlünk az ellenkező nemről és miket hallanak rólunk, illetve a nemünkről a másik szülőtől. Bármennyire is jólesik leszedni másokról a keresztvizet, próbáljunk ellenállni a kísértésnek.
