Elvált, illetve egyedülálló szülőként is rendkívül sokfélék vagyunk és hasonló élethelyzetekből teljesen más következtetéseket vonhatunk le. A huszonéves szinglik se mind ugyanazt akarják, vannak, akik nem keresnek komoly kapcsolatot, vannak, akik szórakozni szeretnének, vannak, akik elköteleződésre vágynak, mások már gyereket is terveznének… Nyilván válás után is sokfélék maradunk.

Bemutatni egy új partnert a családunk különböző tagjainak mindig nehéz, hiszen addig csak kettesben voltunk, nem kellett más szerepben látnunk egymást, csak férfiként és nőként. De vannak kapcsolatok, amelyekben elérkezik az a pont, hogy a számunkra fontos embereknek bemutassuk az új partnert.

"A hagyományos minták nem feltétlenül úgy alakulnak ki egy gyerekben, mint a normál felépítésű családokban."

Válás után sokan érzik magukat magányosnak, mert nem csak a partnerük távolodik el tőlük, hanem sokszor még a család sem tudja kezelni a helyzetet, a baráti kör pedig meghasonlik. Minél több konfliktussal járt a szakítás, annál inkább. Ilyenkor a társkereső nem csak egy új partner megtalálásában lehet segítség, hanem új barátokra is lelhetünk.

Növekszik az 50 fölött kezdeményezett válások aránya. Ezt sokan nyugtalanítónak, borzalmasnak tartják… Hát az emberek már egyáltalán nem tartanak ki egymás mellett? Bezzeg régen… Akkor még volt bennük becsület, lehetett rájuk számítani, szépen öregedtek meg, és így tovább. Most meg még élni akarnak. Nem unokázni, palacsintát sütni és kertészkedni, hanem önállóskodni.

Mikor arról hallunk, hogy két embert, elválik, azt gondoljuk, hogy ez együtt jár a szétköltözéssel is. Csakhogy ez egyáltalán nem biztos. Olykor egyszerűen nincsenek meg annak a feltételei, hogy jó messze költözzünk egymástól, vagy a különköltözés akkora anyagi veszteséggel járna (például eladhatatlan vagy csak jóval áron alul lenne eladható a házunk, és az összeg feléből egyikünk se tudna lakást venni), hogy inkább maradunk, ahol vagyunk.

Nóra szerint így kell egy szingli szülőnek randiznia.

 Létezik az a szingli anya típus, aki egyszer csak felpakolja a gyerekeit (általában kettő-három van belőlük és nem mind egy apától), majd elindul vándorútra, hogy valahol újrakezdjen mindent. Én is ismerek ilyen belevaló nőt, de ha jól sejtem, nyugaton sokkal gyakoribb, egyrészt, mert az emberek általában mobilisabbak, másrészt, mert nem annyira nehéz egyetlen fizetésből fenntartani egy családot.

Van egy ügyvédes bűnügyi sorozat a Netflixen (Az igazság ára), amely jól példázza a több exfeleséggel is rendelkező férfiak esetét: az adott ügyvédnek a telefonjában Exfeleség 1-ként és Exfeleség 2-ként feltüntetett mindkét asszony nagyon is eleven kapcsolatot ápol a volt férjével. Az első nejétől közös gyereke is van, a második meg a munkatársa az ügyvédi irodában és sokszor ő ugrik be, ha a pasi elfelejti, mit ígért az első feleségnek az egy szem gyerekkel kapcsolatban.

A magyar címadás ugyan szellemes, csakhogy létezik egy Elisabeth Gaskell regény és sorozat, amelynek ugyanezt a címet adták, úgyhogy könnyen össze lehet keverni a kettőt: amiről itt most szó lesz, az az 1998-as film, Susan Sarandon, Julia Roberts és Ed Harris főszereplésével.

Forrás: Port.hu