Nem tudom, hogyan és mikor alakult ki az a hiedelem, hogy az elvált férfiaknak könnyebb újjáépíteniük az életüket, és könnyedén vágnak bele a randizásba negyven fölött is, míg a nőket leírja a társadalom és úgymond nem kellenek senkinek... Épp a minap olvastam egy különben elvileg nőpárti (de pasi…
Sosem leszek elég jó szülő – vagy mégis?
Szinte minden szülőnek időről időre eszébe jut saját magában kételkedni, sőt, akinek sosem fordul meg a fejében, hogy valamit rosszul csinál, annál biztos nagy a baj, mert a szülőséget nem lehet tökéletesen abszolválni. Nincsenek tankönyvi megoldások, mindenkire érvényes szabályok, nincs varázsige,…
Milyen a tipikus válás utáni első kapcsolat?
Ahogy már az előző posztban is szó volt róla, érdemes nagyon körültekintőnek lenni a válás utáni randizással, főleg, ha hamar vágunk bele. Minél tovább tartott a házasságunk, illetve minél kevésbé vagyunk túl a gyászidőszakon, annál inkább.
"37 éves férfi vagyok és egyre többet hallom a szüleimtől is, hogy „jaj, mikor lesz már neked családod”?. És erre a válaszom mindig kitérő, mert nem csak rajtam múlik."
Péter nem kapkodta el eddig a családalapítást, de most talált valakit, akivel el tudná képzelni a jövőt, viszont választottja sem nyílik meg túl könnyen, pláne, hogy egy gyermekét egyedül nevelő fiatal anyukáról van szó.
Nemrég váltam el, hogyan randizzak?
Akár arról van szó, hogy nemrég mondták ki a válásunkat, akár arról, hogy véglegesen különköltöztünk, eljön az a pillanat, amikor már biztosak vagyunk abban, hogy nem tartozunk partnerhez és újra szabad a pálya: kereshetünk valaki mást. Persze sokan egyáltalán nem éreznek azonnal vagy hamarosan…
Karácsony a patchworkcsaládban
Mi kell ahhoz, hogy egy olyan családban, ahol elváltak a szülők, és esetleg új partnereik is vannak, akiknek talán ugyancsak van családjuk, ne essenek szét a dolgok, és többé-kevésbé működjön az ünnepi hangulat? Tényleg mindenkinek mindenkivel találkoznia kell? Tényleg muszáj jó képet vágni azokhoz…
"...a volt férjem mindent megengedett magának, engem meg folyamatosan bírált: neki jogai voltak, nekem csak kötelességeim"
Elvira a válása után próbál új kapcsolatba kezdeni, de a régi csalódásokon nehezen teszi túl magát. Az eddigi próbálkozásai alapján a férfiak az elején udvariasak és elfogadják, hogy gyereke van, de később ez mégis a kapcsolat végéhez vezet.
Miért ne keressünk lelki társat másodszorra se?
Látszólag nincs azzal semmi gond, ha az ember hisz a lelki társ intézményében. Valamiben csak kell hinni... Egyesek vallásosak, mások egy ideológiára esküsznek (esetleg egyszerre a kettő), hihetünk a földönkívüliekben, a gyíkemberekben, és még sok minden másban, szóval miért pont a lelki társ lenne…
"Én kijövök az exével, de valahogy úgy érzem, mintha az unszimpátiám látszódna, és ezt tudja is, mármint, hogy csak elviselem, de nem tartom sokra."
Ferenc új kapcsolatába bekavar a hölgy expárja, aki nem is éppen egy mintaapa, és úgy tűnik sikeresen próbálja visszatornászni magát gyermeke anyja közelébe. Menni vagy maradni lenne a jobb döntés?
Anyák, apák, randik és osztatlan figyelem?
Az utóbbi időben többször is olvastam arról, mennyire nehéz manapság az a mutatvány, amit régebben viszonylag könnyedén abszolváltunk: teljesen odafigyelni valakire akár csak 20-30 perc erejéig. Akár gyerekről, akár felnőttről van szó, akkor érzi magát elfogadottnak és akkor biztos benne, hogy…