Nem tudom, hogyan és mikor alakult ki az a hiedelem, hogy az elvált férfiaknak könnyebb újjáépíteniük az életüket, és könnyedén vágnak bele a randizásba negyven fölött is, míg a nőket leírja a társadalom és úgymond nem kellenek senkinek... Épp a minap olvastam egy különben elvileg nőpárti (de pasi által írt) cikket arról, hogy szegény asszonyok, milyen szörnyű nekik, mert csak húzzák az igát, bezzeg a férfiak...

Nos, az igát húzhatja mindkét nem, és szó sincs arról, hogy férfiként annyira könnyű lenne újrakezdeni, de a nők nevében azt is kikérem magamnak, hogy negyven fölött ne lennének esélyeink, ugyanis vannak. Nem kéne állandóan ostobaságokat írni az agyonhajszolt, szerencsétlen nőkről, mert bármennyire is nehéz egyedül helytállni, azért ez a negatív, lesajnáló kép sértő és megalázó. Jó lenne már abbahagyni a sztereotípia-gyártást. 

De térjünk vissza a férfiakra: a pletykákkal ellentétben nem született csajozógépek ők sem, legfeljebb néhányan azok, de persze, hogy pont őket fogja mindenki észrevenni és róluk pusmognak majd a munkatársak, a szomszédok és a játszótéri anyukák. Mert lecserélte a nejét egy fiatalabbra... Mert látták egy ilyen meg olyan csajjal... Igen, ilyen is van, meg rengeteg olyan is, akit a neje hagyott ott, olykor alaposan ki is forgatva mindenéből. Ugye, azt már kevésbé szokás kiemelni, hogy a válások nagy részét a nők kezdeményezik és annak nem csak ők lehetnek a vesztesei, hanem a férfiak is... Mindenre van példa, de az ellenkezőjére is. Teljesen felesleges egyéni sérelmek mentén egymás torkának esni, mert az biztos nem visz előre.

Igen, a bíróságok ma még az esetek többségében az anyának ítélik a gyerekeket, és igen, ez sokszor igazságtalan, ugyanakkor azt is érdemes figyelembe venni, hogy egyre több a gyerekeit egyedül nevelő apa nem csak itthon, hanem szerte a világon. Magyarországon körülbelül 350 ezer egyszülős család van, és több mint 40 ezer esetben az apa az, aki nap mint nap jelen van a gyerekek életében, akire az összes teher hárul. A gyerekeknek egyébként kb. 25%-a él egyszülős családban, de ennek a 25%-nak a 90%-ában az anya viszi a vállán a dolgokat. A maradék 10%-ban pedig az apa.

Ezért is különbözik annyira a szingli apák helyzete az anyákétól: az elvált vagy más okból egyedülálló nő pár gyerekkel sokkal gyakoribb jelenség, így sokkal kevésbé feltűnő. De akár nő, akár férfi a szingli szülő, randizás szempontjából valószínűleg egyiknek se könnyebb vagy nehezebb. Teljesen egyén- és környezetfüggő, ki mennyire érzi szükségét, illetve mennyire tud időt és energiát szakítani a társkeresésre.

Ebben egyébként nagy szerepe van a szűkebb család és baráti kör hozzáállásának. Vajon igyekeznek-e érdemben segíteni, átvállalni bizonyos dolgokat (például gyerekekre vigyázni), vagy éppenséggel ezerrel akadályozzák, hogy az elvált ember újrakezdhesse? Nagyon nem mindegy, mit hallanak a gyerekek a nagyszülőktől, hiszen az egyszülős családok a többinél nagyobb mértékben támaszkodnak a nagyszülőkre, sőt, bizonyos esetekben például a nagymama veszi át az anya szerepét.

Az valószínűleg még mindig megállja a helyét, hogy a szingli apákat nagyobb elánnal buzdítja a család arra, hogy új partnert keressenek, mint az anyákat. Ebben benne van az is, hogy kételkednek a kompetenciáikban (nem pótolhatnak egy anyát), de az is, hogy úgy vélik, pasiként valóban könnyebb újrakezdeniük. Na meg elhiszik az ősi mesét, hogy a férfiaknak fontosabb a szex, mint a nőknek. Pedig ez is csak hiedelem: egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy nagyon sok férfi csak eljátssza, hogy mennyire szexmániás, mert ez a társadalmi elvárás, míg nagyon sok nő meg épp az ellenkezőjét próbálja elhitetni mindenkivel, még önmagával is.

Ha körülnézünk elvált barátaink között, bőven találunk olyan férfiakat, akiknek a közelében már évek óta egyetlen nőt sem láttunk. Pedig elvileg minden stimmel, nem néznek ki rosszul, tűrhetően keresnek, normális a hozzáállásuk, lehet, hogy még olykor ki is fejtik, hogy jó lenne már barátnőt keresni, valami mégis visszafogja őket.

Talán túlságosan rosszul sikerült a házasságuk és nem bíznak a nőkben, vagy egyszerűen csak nem szeretnének alkalmazkodni, nem akarják feladni kényelmes függetlenségüket. Vagy éppen nem vennék jó néven, ha valaki beleszólna abba, hogyan nevelik a gyerekeiket, és így tovább. Léteznek megtört férfiak és olyanok, akik sokkal nehezebb anyagi helyzetbe kerültek egy válás után. Talán elvesztették az önbizalmukat és nem találnak magukra, mert más státuszhoz voltak hozzászokva és hirtelen kicsúszott a lábuk alól a talaj.

Ne feledjük, hogy a férfiak sokkal nehezebben is kérnek segítséget és sokkal gyengébbek a társadalmi kapcsolataik. A szingli anyukák könnyebben alkotnak networköt és segítik ki egymást, a szingli apák, mivel ritkábbak is, nagy eséllyel nem is ismernek hozzájuk hasonló sorsú férfiakat. Vagy, ha igen, akkor épp a lelkieket nem tudják megbeszélni a sorstársaikkal. Mert pasi berkekben a lelkizés egyszerűen tré dolognak számít...

A legtöbb férfi inkább nőknek beszél az érzelmeiről, és éppen ettől válik a társkeresés még fontosabbá: mert ha nincs megfelelő női hallgatóság, akkor egy csomó minden bent reked... Nem kell, hogy ez a nő feltétlen romantikus partner legyen. De csak nekem három olyan szingli barátom is van, aki nagyon szeret velem beszélgetni... És olyanokról is, amiket férfiakkal biztos nem tárgyal meg. Az online társkeresésnek ez is egy hasznos mellékhatása: mialatt újabb és újabb emberekkel lépünk kapcsolatba, kiöntjük egy kicsit a lelkünket.