Egyedülálló Szülők

"37 éves férfi vagyok és egyre többet hallom a szüleimtől is, hogy „jaj, mikor lesz már neked családod”?. És erre a válaszom mindig kitérő, mert nem csak rajtam múlik."

2022. január 27. - SingleParent

Péter nem kapkodta el eddig a családalapítást, de most talált valakit, akivel el tudná képzelni a jövőt, viszont választottja sem nyílik meg túl könnyen, pláne, hogy egy gyermekét egyedül nevelő fiatal anyukáról van szó.

olvasoilevel_ffi.jpg

Olvasói rovatunkban az egyedülálló szülőket érintő helyzeteket az ő szemszögükből is szeretnénk bemutatni nektek. Ezen a fórumon minden érintett megoszthatja történetét és tapasztalatát, így segíthetjük egymást, és tanulhatunk az esetleges hibákból, kutatva a lehetőségeket.

Neked is van hasonló történeted, élményed, ami az egyedülálló szülők kapcsolati igényeivel/társkeresésével kapcsolatos, vagy csak válaszolnál Péter történetére? Küldd el a véleményed vagy saját tapasztalataid, akár név nélkül, vagy álnéven, és a legérdekesebbeket megosztjuk a blogon. Leveled erre a címre küldd el: padaamblog@gmail.com

Kedves Blog,
37 éves férfi vagyok és egyre többet hallom a szüleimtől is, hogy „jaj, mikor lesz már neked családod”?. És erre a válaszom mindig kitérő, mert nem csak rajtam múlik. Azt nem állítanám, hogy sok mindent teszek érte mostanában, mert nekem egy csalódás sokáig elveszi a kedvem. Ahhoz, hogy ezen átlendüljek nekem idő kell. Így lassan 40 felé kanyarodva sokat gondolkozom azon, hogy milyennek láttam a reményeimet 20 évesen, milyen fejjel gondolkodtam, és be kell lássam, hogy akkor sem kapkodtam a megállapodás felé, azt hittem, hogy még bőven van időm és mindenre ráérek, fűtött a remény, hogy bármikor beindulhat az életem. Ez nem így történt. Anyagilag sem, karrier szempontjából sem és a párkapcsolat sem. Jelenleg van egy 29 éves nő az életemben, akivel egészen véletlenül ismerkedtem össze. Neki van egy gyereke.
Ahogy mesélt nekem magáról, megtudtam, hogy megromlott a kapcsolata a családjával, pont azért, mert ő akarta megszakítani a gyermeke apjával a kapcsolatot. Ennek okát nem részletezte, én meg nem faggattam. Családi ünnepekkor és karácsonykor megy hozzájuk, de ennyi. Az apjával van most a legrosszabb viszonyban. Ezzel szemben az én családom összetartó.
Ahogy lejött nekem, szerintem ő nem tudja, milyen valakikhez tartozni szorosan, akiket a családjának nevezhet. Ha velem képzeli el az életét, és megpróbálkozunk az együttéléssel, annak nem lenne akadálya. Mivel ilyen helyzetben még nem voltam, nem készültem külön arra az alkalomra, amikor megismertem a gyerekét, szerintem, ha rákészülök, egész rosszul sült volna el. De szerencsére nem így lett. Ő otthon érzi jól magát, amikor elhozza hozzám, akkor a gyerek egy idő után mondogatni kezdi, hogy „menjünk már! mikor megyünk? És bevallom ez nem teszi se szimpatikussá őt, se könnyűvé a helyzetem. Arra mindig készülnöm kell, hogyha ott van, a rágyújtási beidegződésemen uralkodni kell, akkor kimegyek. Sajnos egy mehetnékes gyerek a legjobb estét is tönkre tudja tenni.

Az egyszülős lét anyagilag nehezebb, másfelől meg egyszerűbb, hiszen nem kell senkihez alkalmazkodni.
Mint már kiderült, a barátnőm (most már így nevezem) nem semleges számomra és igyekszem őt boldoggá tenni, segítem, amiben tudom, nem is volt köztünk soha vita. De mintha még mindig nem bízna bennem. Lenne nálam hely, ha össze akarna költözni, de egyelőre nem akar. Talán attól fél, hogy egy idő után úgy érezné, mintha csak lakótárs volna. Elfogadott, ennek ellenére úgy érzem, nem tekint családtagnak. Nem tudom, mit kéne tennem. Én egy nem saját gyereket is el tudok fogadni.
Ha látom, hogy nem boldog, az rám is kihat és én sem leszek az. Sajnos ebben elég érzékeny vagyok. Nem hiszem, hogy azért nem hagy el, mert félne a magánytól. Közvetlen vagyok vele, és nem vagyok féltékeny a gyerekére, tudom, hogy neki ő az elsődleges és minden döntését ebben a viszonyrendszerben kell meghoznia. Hogy milyen életet tudnék a gyereknek nyújtani, nem tudom pontosan, de kb. olyat, mint amilyenben én is felnőttem. Más tapasztalatom és elképzelésem nincs. Persze közös erőfeszítésekkel képzelem el. De ezek még csak tervek. Most, hogy leírtam a körülményeket, az lenne a kérdésem az Olvasókhoz, hogy miért nyílik meg a bizalom ilyen nehezen egy hasonló helyzetben lévő nőnél? (főleg nők válaszára számítok)
Köszönettel & üdvözlettel:
Péter

Mit gondoltok? Írjátok meg a kommentben, vagy ha van a témához kapcsolódó saját történeteket, küldjétek el a padaamblog@gmail.com címre. 

A bejegyzés trackback címe:

https://egyedulalloszulok.blog.hu/api/trackback/id/tr4116825168

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Reactor 2022.02.05. 20:19:15

Mondd nekik, hogy ahhoz normális nő is kellene. Na, ilyenből van kb. mára csak mutatóba. A selejtből dömping van, persze, de ezekkel miért állnál szóba, pláne jönnél össze?
süti beállítások módosítása