Akár arról van szó, hogy nemrég mondták ki a válásunkat, akár arról, hogy véglegesen különköltöztünk, eljön az a pillanat, amikor már biztosak vagyunk abban, hogy nem tartozunk partnerhez és újra szabad a pálya: kereshetünk valaki mást. Persze sokan egyáltalán nem éreznek azonnal vagy hamarosan kedvet a kereséshez, inkább más dolgokra koncentrálnak. De ha mégis belevágnánk, ezeket a dolgokat érdemes átgondolnunk.

1. Először saját magunkkal kell jóban lennünk ahhoz, hogy készen álljunk egy kapcsolatra.

Ne várjuk azt, hogy egy új partner fog rendbe hozni bennünket. Először magunkkal kell egyenesbe jönnünk. Ha búskomorságba estünk, elhagytuk magunkat, nincs erőnk semmihez, akkor nem állunk készen arra, hogy új kapcsolatba kezdjünk. Úgyis csak negatívum sülne ki belőle.

A sikeres társkereséshez rendben kell lennünk önmagunkkal. Ebben segít, ha jól eszünk, nem alkoholizálunk, rendszeresen mozgunk, emberek közé járunk, nem dolgozzuk halálra magunkat, és persze igyekszünk minőségi időt tölteni a gyerekeinkkel. Ha szükségünk van lelki segítségre, azt is keressünk: van, akinek elég, ha a barátaival beszélget, van, akinek szakmai segítség kell, jó esetben még telik is rá, és megfelelő szakembert talál. Olykor a Nevelési Tanácsadón keresztül el lehet jutni ingyenes családterápiára is, szóval ezen a vonalon is érdemes elindulni.

2. Ne rohanjunk sehová, mert csak sebeket kapunk! 

Minél hamarabb túl szeretnénk lenni a gyász időszakán... Ez érthető, de lehet, hogy muszáj lesz türelmesen kivárnunk, amíg túljutunk rajta. Belevethetjük magunkat a randizásba, hogy felejtsünk, de lehet, hogy csak újabb sebeket kapunk. Vagy kihasználunk másokat, vagy ők használnak ki. Esetleg kicsit megkönnyebbülünk, de tartós megoldásra ilyenkor kicsi az esély.

Persze lehet, hogy kell pár pofon, mielőtt végre megértjük, mit csinálunk rosszul, mi az, amit nem kéne folytatni. De az nem segít, ha újra és újra ugyanazokba a csapdákba sétálunk bele. Akkor randizzunk komoly szándékkal, ha már jól érezzük magunkat a bőrünkben és nyitottak vagyunk az újra.

3. Ne avassuk be a gyerekeket túl korán, de ne is zárjuk ki őket!

Két szélsőséges viselkedés jellemző: vagy a gyerekek szeme előtt zajlik olykor drámai fordulatokban bővelkedő szerelmi életünk, ami teljesen elbizonytalanítja őket, vagy megpróbáljuk maximálisan titkolni, hogy találkákra megyünk, mert félünk a reakcióiktól, vagy attól, hogy elmondják az exünknek, elítélnek, esetleg fals reményeket táplálnak, és így tovább. Tehát sokan egyáltalán nem közlik a gyerekeikkel, hogy randiznak, sőt, ha ilyesmi szóba kerül, képesek kijelenteni, hogy eszük ágában sincs és különben sem bíznak meg többé egy férfiban / nőben sem.

Egyik megoldás se igazán jó. Nyilván vannak olyan exek, akik abszurd módon tudnak viselkedni és ha megneszelik, hogy van valakink, képesek nem csak a gyerekeket manipulálni, hanem az új partnert is zaklatják. Ilyen esetben nem meglepő, ha valaki titkolni akarja az új kapcsolatát. De egyébként teljesen normális, és a gyerekek számára is világosnak kell lennie, hogy jogunk van randizni, jogunk van keresni a boldogságot és ezzel nem árulunk el senkit.

Tehát nem érdemes se a mártírt játszani, se a közömböst. Ugyanakkor az összes próbálkozásunkról se érdemes beszámolni. Akkor beszéljünk a dologról, ha már olyan partnerünk van, akit eléggé ismerünk ahhoz, hogy megbízzunk benne. Ehhez valószínűleg hónapokra van szükség, de még így is érhetnek kellemetlen meglepetések.

A gyerekek életkorától is függ, mennyire és milyen módon avatjuk őket be, de az új partnerrel való ismerkedést soha nem érdemes forszírozni. Ha a gyerek elutasító, hagyjuk, adjunk neki időt, Lehet, hogy még az apját/anyját szeretné velünk együtt látni, nem értette meg, vagy érzelmileg nem dolgozta fel, hogy a szülei soha többé nem alkotnak majd egy párt. De az is lehet, hogy az új partnerünk nem szimpatikus neki. Utóbbin elég nehéz segíteni...

4. Az új partnert se akarjuk mindenáron bevezetni a családba!

Van, aki nem akar egy egész családot a nyakába venni, maradna a randizásnál. Nincsenek családalapítási tervei, nem szeretne pótszülővé válni: ezt tiszteletben kell tartanunk. Ha nem fogadjuk el, hogy ő így gondolja, akkor nem lesz harmonikus a kapcsolatunk. Ugyanígy érkező partnerként sem várhatjuk el, hogy befogadjanak a családba, csak, mert mi arra vágyunk. Ezért is olyan fontos már az elején tisztázni, hogy mik a céljaink.

Nyilván lehet, hogy ezek az elképzelések időközben megváltoznak, de elvárni nem lehet, hogy alapvetően másképp fogjuk gondolni... Sajnos sok filmben mutatnak be ilyen fordulatokat a drámai hatás kedvéért, ezért az emberek egy része azt hiszi, hogy nem fontos, ki milyen elképzelésekkel kezdett egy kapcsolatba. Pedig nagyon is fontos. Sose várjuk a másiktól, hogy a kedvünkért megváltozzon.