Ne áltassuk magunkat, a társkeresésben mindig akadnak hullámvölgyek. Vannak olyan pillanatok, napok, hetek, sőt, hónapok is, amelyekben teljesen kilátástalannak tűnik minden. Lehet, hogy még mi sem tudjuk, mit keresünk, lehet, hogy tudjuk, de pont azt nem találjuk...

Az első hullám idején nagyot mentek a mémek, amelyek arról szóltak, hogy ha se fodrász, se kozmetikus, akkor hogy fogunk kinézni három hónap múlva... Most ismét sokan szüneteltetik a látogatásaikat mindenféle szépészeti intézményekben, aki pedig home office-ban dolgozik lassan már egy éve (kisebb-nagyobb megszakításokkal), az egyre inkább leszokhatott a sminkelésről, a csinos öltözködésről: ha kimozdulunk, úgyis maszkban tesszük, és ettől láthatatlanabbaknak érezzük magunkat.

"Akikkel eddig próbálkoztam (nem sokan voltak) mind kifogásolta, hogy még mindig tartom az exemmel a kapcsolatot. A gyerek annyira nem is zavarta volna őket, de az már szakító ok lett, hogy az apjának is teljes láthatási joga van."

Folytatjuk az olvasói levelek rovatunk, ezúttal Józsa felvetéseit osztjuk meg veletek.

Gyakran adok hálát a sorsnak, hogy a randizás számomra már nem azt jelenti, hogy életre szóló döntéseket kell hoznom. Ezeket a döntéseket már meghoztam. Nem, mintha minddel elégedett lennék, de azt se tudom, hogy dönthettem-e volna jobban, vagy az adott anyagból csak ezt lehetett kihozni. Mindenesetre a döntés súlya nem nyomaszt többé.

Van-e értelme felmelegíteni egy kapcsolatot, amely már egyszer alaposan félresiklott? Főleg olyan elváltak teszik fel maguknak ezt a kérdést, akik nem is nagyon engedhetik meg maguknak, hogy végleg szakítsanak az exükkel, hiszen egy vagy akár több közös gyerek is összeköti őket. Ráadásul sok gyerek még évekkel a válás után is azzal fantáziál, hogy anya és apa egyszer újra megszereti egymást és úgy lesz minden, mint régen.

Ha két éve írtam volna ezt a posztot ugyanerről a témáról, rengeteg ötletem lett volna, hogy enyhítsünk azon a hiányérzeten, amely akkor alakul ki bennünk, ha nélkülöznünk kell az érintést, amely olyan alapvető emberi szükséglet.

Nézem az RTL Apatigris című sorozatának második évadát és erről eszembe jutott, hogy nem csak aktív szülők kavarognak a randioldalakon, hanem aktív nagyszülők is. Sőt, attól, hogy egyesek huszonévesen vállaltak gyereket, mások meg csak kései harmincasként vagy korai negyvenesként, simán előfordul, hogy ugyanabban a korosztályban az egyik partner még ovis gyerekekkel küszködik, a másik meg az unokáját sétáltatja babakocsiban.

"Sok helyen olvasni azt a férfipanaszt, hogy nem érti, miért megy tönkre a kapcsolat gyerekvállalás után? Nekem van egy elméletem, sajnos tapasztalatból született." 

Olvassátok el Bea levelét, mely új rovatunk első bejegyzése.

Nem tudom, ki hogy van vele, de kifejezetten szeretek régi filmeket újranézni. A régi tág fogalom, lassan az is özönvíz előttinek tűnik, ami 5 éve készült, mert annyira más világot éltünk. De ebben az esetben egy tizenöt éves romkomról van szó, a Holiday-ről, amelyben olyan sztárok játszottak, mint Cameron Diaz, Kate Winslet és Jude Law.

A szingli anyákkal foglalkoztunk már, úgy igazságos, hogy megnézzük a másik oldalt is: miért érdemes olyan férfiakkal ismerkedni, akik elváltak vagy özvegyek és részben vagy teljesen önállóan maguk nevelik a gyerekeiket. A szingli apák jó része egyébként maximum két hetenként látja a gyerekeit, de ez sokszor nem az ő hibájuk, szívesen vállalnának nagyobb részt a nevelésükből, és nyilván ők is jelen vannak ezen a „randipiacon”.