Sok nő fejében létezik az a fajta tündérmese, amely arról szól, hogy ő megtalálja az igazit és a férfi számára attól fogva ő lesz az első helyen, semmi nem veheti el tőle ezt a pozíciót. Sokan úgy gondolják, hogy egy párkapcsolatban ennek így kell lennie, és kevesebbel nem érheti be az, aki ad magára – bármit is jelentsen az, hogy valaki ad magára. Mindenesetre sokan hajlamosak presztízskérdést csinálni abból, hogy ők legyenek az elsők...
Hogy pontosan mit is jelent ez az első hely, azért azon lehet vitatkozni. Azt jelenti, hogy a férfi minden döntését alárendeli az asszony akaratának? Azt jelenti, hogy a férfi egy papucs, akinek nem lehetnek saját ötletei? Vagy azt jelenti, hogy se munka, se hobbi, se gyerek, se szülő nem állhat a nő útjába, és mindig minden esetben az fog számítani, amit ő akar? Még a saját gyereke ellenében is őt kell választani?
Ha egy lány hozzászokott ahhoz, hogy ő apuci kedvence, akkor valószínű, hogy barátnőként, feleségként is erre a privilégiumra vágyik, de az apuci kedvence szerep nem egy felnőtt, érett nő szerepe, hanem egy elkényeztetett kislányé, aki túlságosan önző ahhoz, hogy észrevegye: mások is vannak a világon. Sokszor egyébként pont az ilyen kis kedvencek szenvednek kötődési nehézségek miatt, mert lehet, hogy az anyjuk helyét „orozták el”, vagy az anyjukat büntetik azért, amiért egy sokszor távol lévő, és csak kellemes programokat, ajándékokat hozó apafigura mellett unalmasnak, túl szigorúnak tűnt...
De egyes nők vágyhatnak erre az elsődleges szerepre azért is, mert otthon nem volt benne részük, és a párkapcsolatukban akarják megélni, milyen, ha valaki a „tenyerén hordozza őket”.
Mit kezd egy ennyire figyelemre éhes és státuszra fókuszált nő azzal, ha elvált férfi lesz a partnere? Főleg, ha olyan elvált férfi, aki még apa is, ezért a gyerekei, sőt, a volt felesége is számot tartanak az idejére, energiájára, figyelmére, no meg anyagi segítségére?
Ha a nő mindenképp ragaszkodik ahhoz az elképzeléshez, hogy neki KELL első helyen állnia, akkor vagy keserűen csalódni fog, vagy erőszakkal kivívja magának ezt a pozíciót, de az a párkapcsolat már erősen toxikus lesz mindkettejük számára.
Egy viszonylag kevés múlttal, előző elkötelezettséggel rendelkező embernek is vannak más kötődések az életében, például szülők, testvérek, rokonok, barátok, munka, sport... Egy partner nem várhatja el azt, hogy a párja minderről megfeledkezzen és elszökjenek valami egzotikus helyre, majd életük hátra lévő részét kettesben töltsék, mintha nem létezne külvilág. Mindenkinek sokkal jobb, ha elengedjük a versenymániánkat, hogy ki az első és ki a második... Egyszerűen legyünk hálásak azért az időért, figyelemért, szeretetért, amit kapunk és igyekezzünk a maximumot nyújtani. Ne birtokosként tekintsünk a másik emberre, mert nem a tulajdonunk.
Nyilván vannak olyan helyzetek, amelyekben az új asszony tényleg nagyon háttérbe szorul és az exfeleségről meg a gyerekekről szól minden, főleg, ha az exfeleség tulajdonosként viselkedik... De ezt azért már a kapcsolat viszonylag korai szakaszában is lehet érzékelni és szóvá lehet tenni. Nem kötelező olyan emberrel maradni, akinél úgy érezzük, hogy nem férünk bele az életébe. Ha viszont tisztában vagyunk azzal, hogy mennyi irányban elkötelezett, akkor nonszensz arra várni, hogy egyszer majd a tenyerén hordoz, mert nekünk ez az álmunk. Attól, hogy másokkal is törődik, még szerethet...
Ismerek olyan esetet, ahol az új asszony annyira görcsösen félt a régi családtól, hogy a pasit még a gyerekétől is eltiltotta – mondjuk milyen férfi az, akivel ezt meg lehet tenni... És milyen kapcsolat az, amelyikbe ez belefér... Látszólag ez a nő elérte a célját, ő van az első helyen, csakhogy milyen áron?
Egyértelmű, hogy a mindenképpen első helyre pályázóknak alapvetően a saját önértékelésükkel van problémájuk. Annyira vágynak a külső megerősítésre, hogy amikor nem kapnak folyamatos visszajelzéseket, kétségbe esnek. Miért ne fogadhatnánk el, hogy egy férfi életében mondjuk a gyerekei vannak első helyen és nem a második feleség? Egy nőnél általában természetesnek vesszük, hogy a gyerekei foglalják el az első helyeket... Igaz, férfiak is tudnak emiatt panaszkodni, mert vannak olyanok, akik úgy gondolják, hogy nekik kellene első helyen állniuk. Sőt, egyesek azért nem is szeretnének gyereket, mert félnek, hogy így kiesnének a pixisből.
A párkapcsolat és a család nem versenypálya... Bár sokan tekintik annak. De aki versenypályát kreál a magánéletből, az sosem lesz boldog. Örökké azért fog aggódni, hogy még első helyen áll-e, vagy éppen elveszítette a pozícióját. Olyan lesz, mint Hófehérke mostohaanyja, aki folyton a varázstükröt kérdezgette, hogy ő-e még az első. Ahelyett, hogy örült volna annak, amije volt.
