Olykor elkerülhetetlen, hogy állandóan szembesüljünk az exünk új barátjával, barátnőjével vagy akár házastársával. Van, akit ez egyáltalán nem visel meg, például, mert olyan békés volt a válása, hogy csak jót kíván az exének, vagy neki magának hamarabb is volt új partnere, tehát semmiféle rossz érzése nincs ezzel kapcsolatban. De sok ember számára nehéz szembesülni a ténnyel, hogy már valaki mással jár vagy él az, akivel egykor az egész életüket le szerették volna élni.

A válás vagy maga a szétköltözés, szakítás mindig meglehetősen bonyolult és nehéz folyamat, legtöbbször fájdalmas, sőt kiborító is. Még ha mindkét fél (amennyiben csak ketten vannak a folyamatban) teljesen civilizáltan viselkedik is, ami ritka, lesznek olyan csapdák, amelyekbe belelépve egyszerűen nem akarjuk elhinni, hogy mindez velünk történik.

Minden tartós kapcsolatnak van eredettörténete. Ki ne látott volna olyan filmet, amelyben két ember csak színlelte, hogy egy párt alkot és azon buktak le vagy váltak nagyon gyanússá, hogy nem egyezett a történet, amelyet a családnak vagy a barátoknak meséltek arról, hogy miként ismerkedtek meg… Hiszen nem voltak egy pár, így eredettörténetük sem volt. Az pedig kell…

Elemér új barátnője egy egyedülálló anyuka, aki még mindig az előző kapcsolata szabályai szerint akarja alakítani jelenlegi kapcsolatát. 

Minden sikeres ismerkedés történetében eljön az a pillanat, hogy már nem elég nyilvánosság előtt, házon kívül találkozni. Már szeretnénk úgy igazából kettesben lenni, zavaró tényezők nélkül, de ez nem egyszerű, ha az embernek gyerekei vannak. Főleg, ha mindkét félnek vannak gyerekei.

Legyen szó első randis társalgásról vagy a gyerekeinkkel, barátainkkal, rokonainkkal folytatott kommunikációról, vannak bizonyos alap hibák, amelyeket rengetegen elkövetünk alkalmanként vagy folyamatosan: ettől kellemetlen partnerré válunk, olyanná, akivel szinte senki nem akar kommunikálni. Ha úgy érezzük, hogy mi hiába közeledünk másokhoz, ők menekülnek előlünk, akkor lehet, hogy a kommunikációs stílusunkkal van baj.

Második esélyt adni sosem könnyű, legyen szó barátságról, rokoni kapcsolatról vagy szerelemről. Ha megbántottak, ha csalódtunk valakiben, ha egyszerűen csak nem működött köztünk valami, akkor sok lelki energia kell ahhoz, hogy túl tudjunk ezen lépni. Vagyis nem szeretnénk újra átélni az egész csalódást. Amennyiben az élet úgy hozza, hogy az az ember, akivel összevesztünk, akivel szakítottunk, a jelek szerint komoly szándékkal kér meg bennünket arra, hogy fussunk neki még egyszer, sok mindent kell mérlegelnünk.

„Csak a gyerekeinek él."
"A családja a mindene."
"Mióta megszületett a kislánya/ kisfia, másról se tud beszélni, csak róla."
"Nagyszerű anya, de elhanyagolja magát.”

Mindannyian ismerünk olyan embereket, akik gyakorlatilag feloldódnak a szülői létben és attól kezdve, hogy belépnek életük ezen fázisába, minden mást a háttérbe szorítanak.

Gina egy elvált apukával randizik éppen és próbálja leküzdeni ellenérzését a férfi gyerekeivel és volt párjával szemben.