Krisz egy egyedülálló anyával randizik, akinek a férje valamiért féltékenységet szít a kapcsolatában.

Olvasói rovatunkban az egyedülálló szülőket érintő helyzeteket az ő szemszögükből is szeretnénk bemutatni nektek. Ezen a fórumon minden érintett megoszthatja történetét és tapasztalatát, így segíthetjük egymást, és tanulhatunk az esetleges hibákból, kutatva a lehetőségeket.

Neked is van hasonló történeted, élményed, ami az egyedülálló szülők kapcsolati igényeivel/társkeresésével kapcsolatos, vagy csak válaszolnál Krisz történetére? Küldd el a véleményed vagy saját tapasztalataid, akár név nélkül, vagy álnéven, és a legérdekesebbeket megosztjuk a blogon. Leveled erre a címre küldd el: padaamblog@gmail.com

Három éve vagyunk együtt, én 38 vagyok, ő 36. A párom elvált, és van egy gyereke. Kezdetben engem nagyon sokszor zavart, hogy a közös gyerek miatt sűrűn tartja a kapcsolatot a volt férjével. Azt értem, hogy ebben a kényszerű felállásban egyik sem akar lemondani a gyerekéről, de nekem kínos volt (valahol még most is az) hogy a volt férj még aktívan képben van. Nem az zavar, ha közös ügyek, vagy a gyerek miatt lemond velem programokat, de féltékenység-féle jelent meg bennem, abból a szempontból, hogy nem én vagyok neki az első.

Ezeket persze tudtam, már amikor összejöttem vele, és azt hittem könnyebben élem majd meg. De nem így lett. Ezt nem tudom rendezni magamban, és érzéseim nem mindig a helyes eszközökkel mutatom ki. Néha úgy érzem, jogtalanul várok el bizonyos dolgokat, néha nem szándékosan meg is bántom a páromat, de hiába tudtam róla mindent, a helyzetét az elején, közben sok mindent élesben tapasztaltam, ami átértékelt bennem pár dolgot. Olyan is volt, hogy én vittem őket a volt férj lakásához, és míg bementek, én ott vártam rájuk a kocsiban, és olyan hülyén éreztem magam, úgy, mint eddig még soha. Hogy ott van egy egykor boldog család, ...és én mit keresek itt?? ...ezt az érzést hogyan kéne felszámolnom? Lehet-e egyáltalán? Hogyan értessem meg a párommal, hogy gondoljon a jövőnkre is, ne csak a múltra?

 Mit gondoltok? Írjátok meg a kommentben, vagy ha van a témához kapcsolódó saját történeteket, küldjétek el a padaamblog@gmail.com címre