Az elvált szülők számára minden nyár és vakáció extra kihívást jelent, hiszen vagy hosszabb időt kell tölteni a gyerekek nélkül, noha általában nálunk vannak, vagy hosszabb időt kell tölteni velük, noha általában nincsenek nálunk, vagy egyedül kell megoldanunk az egész nyarat, vagy kénytelenek vagyunk legalább pár nap erejéig együtt nyaralni az exünkkel a gyerekek kedvéért.
A nyár más, gyerekes szülők esetében is problémás általában, de elváltként még bonyolultabb. Főleg, ha ezeket az alaphelyzeteket még az is bonyolítja, hogy ismerkedünk valakivel vagy már össze is jöttünk egy új partnerrel és esetleg először nyílik lehetőség rá, hogy napokat töltsünk vele kettesben. Vagy jó lenne, ha ezt meg tudnánk oldani, de nincs kire bíznunk a gyerekeket, mert az exünk valamiért nem elérhető /nem hajlandó elvállalni őket.
Ha a bíróság által meghatározott menetrend szabályozza a vakációkat, akkor olyan sok kérdés nem merül fel: mindkét szülőnek lesz énideje, míg a másik a gyerekekkel nyaral, és viszonylag lelkifurdalásmentesen ki is pihenheti magát abban az időszakban. Persze, csak akkor, ha az ex nem bántalmazó valamilyen szinten, akár csak verbálisan is, ami miatt nem szokták eltiltani a szülőket a kapcsolattartástól (sajnos még fizikai erőszak esetén sem, ahogy a rengeteg tragikus történetből tudjuk).
De ha az exünk amúgy alapvetően normális, jó a kapcsolata a gyerekekkel és szívesen tölti velük az időt, meg is bízunk benne, akkor végre elengedhetjük magunkat egy kicsit. Ne érezzük rosszul magunkat azért, mert vágyunk az egyedüllétre vagy más felnőttek társaságára, és ha lehet, ne hívogassuk állandóan az exet, hogy megtudjuk, mit csinálnak éppen.
Aki az év nagy részében csak röviden látja a gyerekeit, annak az lesz a kihívás, hogy hosszabb ideig le kell őket kötnie, ilyenkor jöhet a túlkompenzálás: nehogy unatkozzon, nehogy rosszakat meséljen majd otthon, esetleg még az a kisördög is a fülünkbe súg, amelyik szeretné túlszárnyalni a szülőpartnert, de mindig könnyebb annak, aki nincs napi szinten a gyerekekkel: az a bulis, lazább, megengedőbb szülő szerepét játszhatja és ezzel igazságtalan előnyökhöz juthat.
Persze olyanok is akadnak, akik épp ellenkezőleg: abban a kis időben akarják korrigálni a gyerekek neveltetését és ezzel hazavágják az egész vakációt, hiszen a gyerek nem pont akkor akar mindenféle szabályt betartani és időben lefeküdni, kevesebbet telózni, mikor az egyébként napi szinten jelen nem lévő apjával nyaral.
A legnehezebb talán annak, aki nem számíthat az exére, bármilyen okból is történjen ez (bár számára biztos nem mindegy, hogy az illető egyébként képes lenne-e nyaralni vinni a gyerekeket vagy sem), és kénytelen az egész nyarat önállóan megoldani. Merthogy neki is szüksége van pihenésre, feltöltődésre, esetleg arra, hogy a gyerekektől külön, valaki mással nyaraljon.
De ezt megoldani borzasztó nehéz. Egyrészt egyre kevesebb az olyan nagyszülő, aki csak úgy elvállalja az unokákat. Másrészt az ottalvós táborok csak bizonyos korosztály számára elérhetőek / érdekesek, és ha még a gyerekek szívesen mennének is, a mai árak mellett még az iskolai ottalvós tábor is nagy kihívás egy egyedülálló szülőnek, főleg, ha több gyerek is van. Olykor megoldást jelentenek más családtagok, testvér, nagynéni, nagybácsi, de ehhez is nagy szerencse kell.
Vagyis a teljesen egyedül lévő szülőnek a legnehezebb ezt is megoldania, pedig pihenésre tulajdonképpen neki van a legnagyobb szüksége. Mivel én is ebben a helyzetben vagyok, pontosan tudom, mennyire bonyolult, de eddig minden nyáron sikerül valahogy megoldanom legalább 3-4 napot, jobb esetben egy hetet. Kivéve a COVID első nyarát, akkor befuccsolt minden, se iskolai tábor, se rokonok…
Ilyen esetben még az is plusz nehézség, hogy az ember nehezen hiszi el, hogy most tényleg pihenhet és nehezen küzdi le a lelkifurdalás érzését. (Na jó, inkább a nőkre jellemző az ilyesmi.) Annyira hozzáedződtünk, hogy mindig mindent egyedül kell megoldanunk, hogy már a lazítás is kihívást jelent.
És ott van még az exszel együtt nyaralás jelensége, amit szerintem viszonylag kevesen csinálnak, de sajnos nekem ebből is minden nyáron kijut. Nagyon nem kellemes, de ide most nem tartozó okok miatt ez a kialakult rendszer. Legalább azt kijelenthetem, hogy jobb, mint az első alkalommal: az exem is rájött, hogy nem érdemes a szigorú szülőt játszania abban a pár napban… De ehhez kellett egy nagyon kellemetlen élmény.
Aki csak el tudja ezt kerülni, az persze ne vállalkozzon rá, de ha már muszáj, akkor igyekezzünk a lehető legkevesebb vitával abszolválni.
Ugyancsak fontos szempont, hogy mialatt olyan nyári helyzetben vagyunk, ami miatt nem tudunk úgy ismerkedni, randizni, mint máskor, ne ejtsük azért a már meglévő kapcsolatunkat. Ismerek olyan elvált férfit, aki egy hónapra vonul el a gyerekeivel, és akkor még neten sem elérhető. Nincs is barátnője évek óta... Persze nem csak emiatt, de az, hogy a gyerekeit túlpriorizálja, és ezzel minden normális kapcsolattartást lehetetlenné tesz, nem segít, annyi biztos.
Attól, hogy most vakációs időszakot élünk, ne hanyagoljuk el a randizást, levelezést, mert a nyár egyébként kifejezetten jó időszak erre, könnyebb találkozni, rengeteg féle programot lehet szervezni. És 2-3 hét csönd manapság bizony tönkretesz egy bimbózó kapcsolatot.
