Olga szeretne édesanya lenni, de meddősége miatt csak az örökbefogadás jöhet szóba, amiben viszont új párja nem támogatja.

Olvasói rovatunkban az egyedülálló szülőket érintő helyzeteket az ő szemszögükből is szeretnénk bemutatni nektek. Ezen a fórumon minden érintett megoszthatja történetét és tapasztalatát, így segíthetjük egymást, és tanulhatunk az esetleges hibákból, kutatva a lehetőségeket.

Neked is van hasonló történeted, élményed, ami az egyedülálló szülők kapcsolati igényeivel/társkeresésével kapcsolatos, vagy csak válaszolnál Olga történetére? Küldd el a véleményed vagy saját tapasztalataid, akár név nélkül, vagy álnéven, és a legérdekesebbeket megosztjuk a blogon. Leveled erre a címre küldd el: padaamblog@gmail.com

Kedves Blog,

Nekem nem lehet gyerekem, de sokat gondolkodom az örökbefogadáson, és egyelőre nem tudom, hogyan is lendülhetne ezen túl a kapcsolatunk.
Azt, hogy nem lehet gyerekem, a párom tudja, viszont az örökbefogadásról neki nincs jó véleménye. Azt mondja, nem tudni, miféle embertől származik az a gyerek, mert a származási adatok többnyire titkosak. Attól fél, hogy valami lelki sérült, vagy szenvedélybeteg szülők gyereke is kerülhetne hozzánk, akiből felnőtt korában törnek majd elő a rossz gének. Nyilván belátom, hogy ebben lehet valami, de szerintem ennek nagy része a környezeten, a nevelésen, odafigyelésen és a szereteten múlik, nem lehet általánosítani.

A másik dolog: Nem akarok pszichológust játszani, de neki van már egy gyereke, egy nagyon szép fia, ebből értem az ellenállást, hogy már tudja, mivel jár, min kellett keresztülmennie, plusz, neki már nem újdonság. És ezért vet el minden javaslatot, amit mondok. Amikor összejött velem, abban biztos voltam, hogy ha valaki (példának okáért ő) hosszú házasságból lép ki, hirtelen megriad a magánytól. Azonnal újra társra vágyik - ez voltam én. És ilyesmi lehet a kapcsolatfüggések hátterében is. A kapcsolatfüggés elég sok mindent takaró kifejezés, jelentheti pusztán azt, hogy valaki egyszerűen csak nem szeret magányos lenni, de jelentheti azt is, hogy párját elnyomás, manipuláció, teljes kontroll alatt tartja, és csak az ő akarata érvényesülhet.

Nem adja meg azt, amiről tudja, hogy szeretném. Mintha azt élvezné, hogy ez is tőle függ, és bármikor játszhat az érzéseimmel, kedve szerint.  Megtagadja tőlem, amit megadhatna, anélkül, hogy alternatívákat kínálna – nem, és kész, letiltva az egész, neki így a kényelmes. Azt sem tudom, hogy mindezt tudatosan, vagy anélkül teszi, átgondolás nélkül reagálva. Ezzel büntet? Vagy a hatalom gyakorlást így éli meg? Nyilván nem vagyunk egyformák, nem is erről beszélek, sok ember egyedül is boldog, de ha valaki komoly kapcsolatban minden alkalmazkodást megalkuvásként, lemondásként él meg, az megalázó. Tehát, a szakítás marad az egyetlen opció, ha nem akarok lemondani a vágyamról?

Mit gondoltok? Írjátok meg a kommentben, vagy ha van a témához kapcsolódó saját történeteket, küldjétek el a padaamblog@gmail.com címre