Ildi kapaszkodik a látszatba volt férjével, hogy a gyerekük ne sérüljön. Megéri a gyerek előtt megjátszani magukat vagy még többet ártanak vele?

Olvasói rovatunkban az egyedülálló szülőket érintő helyzeteket az ő szemszögükből is szeretnénk bemutatni nektek. Ezen a fórumon minden érintett megoszthatja történetét és tapasztalatát, így segíthetjük egymást, és tanulhatunk az esetleges hibákból, kutatva a lehetőségeket.

Neked is van hasonló történeted, élményed, ami az egyedülálló szülők kapcsolati igényeivel/társkeresésével kapcsolatos, vagy csak válaszolnál Ildi történetére? Küldd el a véleményed vagy saját tapasztalataid, akár név nélkül, vagy álnéven, és a legérdekesebbeket megosztjuk a blogon. Leveled erre a címre küldd el: padaamblog@gmail.com

Kedves Blog,
Azért írok, mert érdekelne kívülállók véleménye is. Hat évig voltam a férjemmel, és egy idő után már nem kötött össze minket más, csak a gyerek, meg az, hogy együtt lakunk. Ő elég változó kedélyállapotú lett, amit betudtam a munkahelyváltásának. Sokáig kedves és figyelmes, könnyű  vele az élet, aztán csak úgy kötekedésbe vált, semmi sem elég jó neki, türelmetlen, minden kibírhatatlan számára. Ostoba vitákba kezdett velem, gyakran a gyerek előtt is.

A lányunk viszonylag későn született, én már mindkét szülőmet elvesztettem, nem maradt egyéb megbízható személy, akinek gondjaira bízhatnám addig, amíg ez az állapot tart nála, és megbeszélhetjük a dolgokat. A férjem nem volt túl jó viszonyban a saját szüleivel, ráadásul nagyon messze is laktak tőlünk, így oda se vihettük. A viták kb. arról szóltak, hogy engem életképtelennek minősített, magát pedig nélkülözhetetlennek, aki ha nincs, nem érnénk semmit, nem mennénk semmire. Ő a barátaim egy részét, akiket utált, elmarta mellőlem, így sajnos nem tudtam túl sok emberrel megbeszélni ezt, vagy hogy egyáltalán tanácsot kérjek.
Mindezek ellenére mégis úgy éreztem akkor, hogy nincs még itt az ideje a válásnak. Normál családban akartam felnevelni a gyereket.

A lányát nagyot szereti, sok időt tölt vele ma is. Én elvált szülők gyereke voltam, így fontos, hogy a lányom ezt ne élje meg, legyen jelen egy apa és egy anya az életében. Azt pedig, hogy az apjával megromlott a viszonyunk, bírjam ki. Ez amiatt sem ment, amikor az öt éves lányom azt mondta, a maga módján, hogy nem szereti, ha az apja így viselkedik. Ez nagyon szíven ütött és ebből indult a következő gondolatom: mi van, ha pont az együtt maradással ártok és követek el hibát? (Sok elvált szülőnek kezelhetetlen lesz a gyereke, mert dühkitörésekkel vezeti le a traumát. Vagy később lehetnek beilleszkedési, ismerkedési gondjai).
A férjem többször megígérte, hogy visszavesz a hangjából, viselkedni fog, de a sok ígéretet csak újabbak követték, eredmény nélkül.
Belegondoltam, ha csak az apja nevelné, mikrós kajákon nőne fel, meg gyorséttermi vackokon. Ő mindig csokikkal ajándékozta meg, vagy épp vigasztalta a gyereket, engem meg se kérdezett, épphogy észrevettem. Az a bajom ezzel, hogy egy gyerek nem mértékkel eszik egy tábla csokit, hanem amíg bírja vagy ameddig tart, nem gondol bele, hogy ez végső soron nem túl egészséges az ő korában. És sajnos azt ma is érzékelem nála, hogy ha valami stressz éri, azonnal enni kér.

Végül azt javasoltam a férjemnek, hogy ne váljunk el, csak éljünk külön. Majd ha a gyerek rákérdez, azt mondjuk neki, apa dolgozik, és ilyen a beosztása. Ebből újabb vita lett, napokon át tartott, nem ment bele, azt mondta, ennek így semmi értelme és hova is mehetne, és ez az egész csak nekem kényelmes, ...akkor inkább váljunk el. Így lett. Nem akartam tudni, milyen viszonyai vannak, csak annyit kértem, hogy legalább a gyerek előtt játsszuk el, hogy szeretjük még egymást, és minden a legnagyobb rendben. Jók legyenek a karácsonyok és egyéb családi ünnepek, hogy neki jó emlékei maradjanak. És reménykedjünk, hogy az egészből nem érzékel sokat. Ebbe belement. Egyelőre ez a rendszer működik, csak az a kérdés, meddig mehet ebben a formában?

Mit gondoltok? Írjátok meg a kommentben, vagy ha van a témához kapcsolódó saját történeteket, küldjétek el a padaamblog@gmail.com címre.