Ha egyedülálló szülő vagy, aki együtt él a gyerekével vagy gyerekeivel, valószínűleg nem nagyon fogod tudni elrejteni előle, ha igazán komolynak ígérkező kapcsolatod kezdődik. Ha csak hébe-hóba levelezel, csetelsz, telefonálsz valakivel, az fel se tűnik. De ha szinte állandóan kapcsolatban vagy az új partnereddel, érkeznek az értesítések, látszik rajtad, hogy mennyire izgulsz, mennyire boldog vagy, mennyire megváltoztál, akkor nem okozol majd nagy meglepetést, ha bevallod a dolgot.

Mikor az ember regisztrál egy társkeresőre, talán kissé idealisztikusak az elképzelései azt illetően, milyen partnert szeretne. Jó esetben ebből hamar magához tér és józanabbul kezdi szemlélni a lehetőségeket.

Gyakori hiba szokott lenni például, ha nem vagyunk tisztában azzal, hogy milyen ligában játszunk, és milyen partner elérhető számunkra. A legsikeresebbek azok, akik ismerik saját előnyeiket és hátrányaikat és olyan partnert keresnek, aki kompatibilis ezekkel.

Joci új párja egy egyedülálló anyuka, aki kicsit szabadosan neveli a gyerekét.

Sokan gondolják úgy már 40 fölött, hogy véget ért a fiatalságuk, most már nincsenek esélyeik sem, hiszen mindenki a fiatalok után koslat, kinek kell egy középkorú partner… Hát még az, aki már az ötödik x-et is elrúgta? Főleg a nők körében dívik az a meggyőződés, hogy egy bizonyos kor felett ők már esélytelenek és jobb, ha más dolgokban találnak örömet, nem a szerelemben…

Manapság szerencsére sokkal ritkábban maradnak egyedül az emberek a házastársuk elvesztése, mint válás miatt, de azért valószínűleg mindannyian ismerünk egy-két fiatal özvegyet kiskorú gyerekekkel. Korábban, amikor még sokkal rosszabb volt az egészségügy és egyik háború következett a másik után, az özvegység kifejezetten gyakori jelenségnek számított. Mindenképp gyakoribbnak, mint a válás, kevésbé keltett megütközést és az emberek természetesebben álltak hozzá.

Forrás: Max

Sokszor tűnik úgy, hogy nagyon nehéz belőni, kivel milyen mélységekig érdemes eljutni még a csetelés, levelezés fázisában, mivel egyeseket éppen a túlságosan aprólékos kérdezősködés idegesít, míg másokat az untat, ha csak felszínesen beszélgetnek velük és nem tesznek fel személyesebb kérdéseket.

Béla új párjának túl nagy a függetlenségi igénye, ezért már többször is szakítottak. Van megoldás erre?

Kétségtelen, hogy a válás vagy szakítás nagyon megviseli az embereket, sokan még évek múltán sem képesek kiheverni a csalódást. Rengetegen érezhetik úgy, hogy nincs kivel kibeszélniük mindazt, ami törtét, vagy ha már sokszor elmesélték a barátaiknak, családtagjaiknak, azok már igazán unják a témát és nem nyitottak arra, hogy ismét végighallgassák.

Mi az, ami a legtöbb online profilból hiányzik, pedig nagyon fontos lenne beleírni? Persze, első körben több információ önmagunkról, bár regényeket tényleg nem érdemes írni, mert alig valaki hajlandó olyan sokat elolvasni. Viszont arról írunk-e bármit is, hogy mire vagyunk kíváncsiak a potenciális társunkkal kapcsolatban? Ha erről is készítünk egy kis összefoglalót, akkor egyrészt megkönnyítjük a másik félnek, hogy legyen miről írnia (sokaknak esik nehezére ez a feladat), másrészt azt a jó érzést keltjük az illetőben, hogy kíváncsiak vagyunk rá.

Őszintén szólva én is azok közé tartozom, akik túl sok évet töltöttek a gyerekek miatt boldogtalan házasságban, de nem meggyőződésből, hanem azért, mert nem lehetett másképp megoldani. Sok szülőpár marad túl sokáig együtt annak ellenére, hogy mindkét fél látja, mennyire nem működnek a dolgok és még a parenting marriage is pocsékul alakul. De olykor csak az egyik ember tudatosítja ezt magában, a másik vakrepülésben halad előre és egyszer csak arra ébred, hogy a felesége/férje válni akar.