Szingli szülőként is sokfélék vagyunk, nem biztos, hogy mindannyian hasonló sorsú partnert szeretnénk. Nyilván megvannak annak is az előnyei, ha valaki egyedülálló/ elvált szülőként ugyanilyen helyzetben lévő kedvest keres, de azt is meg lehet érteni, ha éppen ellenkezőleg: olyan partnerre vágyik, akinek nincs gyereke és nem is akar a jövőben. Ahogy gyermektelen szinglik és elváltak is preferálhatnak olyan partnert, akinek van gyereke.

Ha valakinek még viszonylag kicsi a gyereke, és nagyon sok törődést igényel, gondolkodhat úgy, hogy már önmagában az ő helyzete nagyon bizonytalanná teszi, mikor jöhet össze egy-egy randi, állandóan befigyelhet valami betegség, éppen elég bonyolult a saját otthoni helyzete, így sokkal könnyebben el tudja képzelni, hogy egy gyermektelen, sokkal kötetlenebb életű partnerrel randizzon, akinél kevésbé valószínű, hogy váratlan események miatt le kell mondania a találkákat.

Hiszen, ha két kisgyerekes szülőről van szó, akik ráadásul teljesen egyedül vannak, akkor ahogy beköszönt az ősz, a gyerekek sorozatban esnek majd ágynak és mindenre lesz mód, csak a randikra nem… És a betegségek csak a lehetséges problémák egyikét jelentik: akinek mindent egyedül kell megoldania, az egyébként is sokkal kevesebb szabadidővel rendelkezik, mint ahol két ember van ugyanakkora mennyiségű feladatra.

Másik gyakori indok lehet, hogy a szingli szülő a párkapcsolatában végre nem anyaként vagy apaként, hanem nőként, illetve férfiként akar jelen lenni. Ha mindkét félnek van gyereke, akkor ezt sokkal nehezebb megvalósítani, óhatatlanul is belecsúszunk a szülői szerepekbe, és ha még a párunk gyerekeivel is foglalkoznunk kell, a kikapcsolódás, lazítás, nyugodt körülmények közti randizás szinte lehetetlenné válik, akárcsak egy valódi kisgyerekes családban.

Egy gyermektelen partner lakására elmenni, ha épp sikerült babysittert találni, sokkal megnyugtatóbb, nem kell harmadik helyet bérelni, otthonosan és ráérősen lehetünk együtt, a partner elkényeztethet, kisimulnak az idegeink…

Azt a kockázatot is elkerüljük, hogy a kedvesünk gyerekével konfliktusba keveredjünk, mert nem fogad el bennünket… Ha a mi gyerekünk nem akar együtt lenni a partnerünkkel, az sem tragédia, akkor legfeljebb nem szervezünk közös programokat és csak ketten vagyunk, ha a kedvesünkkel töltjük az időt. Ez sokkal nehezebb, ha a partnernek is van gyereke.

Könnyebben elkerülhetjük a neveléssel kapcsolatos konfliktusokat és nem kell kényelmetlenül éreznünk magunkat, ha a partnerünk gyereke menőbb, ügyesebb, jobban teljesít, vagy éppen fordítva. Bár a gyermektelen partnerek is gyakran jeleskednek abban, hogy kéretlen nevelési tanácsokat adjanak, de őket egy fokkal egyszerűbb leszerelni, mint egy másik gyakorló szülőt.

Ha már felneveltünk egy-két gyereket, nem esünk abba a csapdába, hogy egy kisebb gyereket nevelő partner tőlünk várja el, hogy újrakezdjük az egész folyamatot vele: különösen férfiak hajlamosak olyan nőt keresni, aki felneveli velük (vagy éppen helyettük) a gyerekeiket, akikkel magukra maradtak. Bármennyire is érthető, ha valaki szeretne anyát (vagy éppen apát) elárvult gyerekeinek, nem várhatjuk el, hogy a kedvesünk a nyakába vegye ezt a feladatot. Tehát azok, akiknek már felnőttek a gyerekei és végre szabadabban élhetnek, valószínűleg nem akarják majd előről kezdeni az egész folyamatot.

Több olyan párt ismerek, ahol az egyik félnek vannak gyerekei (sőt, már unokái is), a másik pedig gyermektelen és remekül működnek. A gyermektelen partner számára is jó lehet bekerülni egy nagyobb család kontextusába, vendégül látni a partnere unokáit, élvezni a családi élet naposabb oldalát… De persze vannak olyanok, akik sosem költöznek össze, és a párkapcsolatukat a családjuktól külön élik meg. Meg olyanok, akik így kezdik, majd egyre közelebb kerülnek egymáshoz és később már együtt akarnak élni.

Nem érdemes tehát haragudni arra, aki szingli szülőként gyermektelen partnerre vágyik: nyilván megvan rá az oka… Mint ahogy azoknak is igazuk lehet, akik pont fordítva gondolkodnak és csak másik szingli szülővel tudják elképzelni… De legjobb, ha nyitottak vagyunk, mert elsősorban a potenciális partner személyisége számít, nem a családi állapota.