Zsófi szeretné újrakezdeni az életét, de még nem váltak teljesen külön gyermeke apjával.

Sokféle karácsony lehetséges egy egyszülős családban. Van, ahol a nagyszülők közbenjárása azért megmenti a helyzetet vagy a testvérek, rokonok, barátok dobják fel a hangulatot. Most elsősorban azokról szeretnék írni, akik gyakorlatilag egyedül maradnak a gyerekükkel vagy gyerekeikkel az ünnepek idejére is. Mert már nem élnek a nagyszülők vagy nem állnak hozzájuk közel, a másik szülő valamilyen okból nincs képben és vagy nincs testvérük, vagy az is el van foglalva a maga dolgaival.

A társkeresőkön külön rubrika szokott lenni a gyerekek számáról, illetve arról, hogy szándékozunk-e még gyereket vállalni vagy sem. Aki komolyan keres, az általában ki is tölti ezeket, de persze nem mindenki… Ismerkedéskor azonban óhatatlan, hogy felmerüljön a kérdés: van-e gyerekünk, a másiknak van-e és kivel él, milyen vele a kapcsolata, és így tovább.

Míg fiatalabb korban elsősorban a nők sürgetik a házasságot, az elváltak esetében inkább a férfiak vágynak arra, hogy újabb házasságot köthessenek. Milyen okaik lehetnek erre és miért van az, hogy sok nő nem próbálkozik ennyire komoly elköteleződéssel?

Te is tapasztaltad már, milyen, ha a kedvesed egyik napról a másikra eltűnik az életedből? Búcsú nélkül, anélkül, hogy egyetlen utolsó szót szólna, összeszedné magát annyira, hogy a szemedbe nézzen és kimondja: vége? Mi az, hogy a szemedbe nézzen? Még ahhoz is gyáva, hogy telefonon szakítson. Sőt, még csetben sem meri megtenni, pedig az aztán tényleg a legalja.

Szingli szülőként is sokfélék vagyunk, nem biztos, hogy mindannyian hasonló sorsú partnert szeretnénk. Nyilván megvannak annak is az előnyei, ha valaki egyedülálló/ elvált szülőként ugyanilyen helyzetben lévő kedvest keres, de azt is meg lehet érteni, ha éppen ellenkezőleg: olyan partnerre vágyik, akinek nincs gyereke és nem is akar a jövőben. Ahogy gyermektelen szinglik és elváltak is preferálhatnak olyan partnert, akinek van gyereke.

Tibi egy olyan anyukával randizik, aki már egy ideje külön él a férjétől, de a gyerek miatt még nem vált el tőle, pedig azt mondja komolyan gondolja Tibivel a kapcsolatot.

Első alkalommal találkozni valakivel azzal a céllal, hogy romantikus kapcsolatba kezdjünk, meglehetősen furcsának tűnik, főleg azok számára, akik nem így ismerték meg korábbi partnerüket, partnereiket, 20-25 év házasság után válnak el és még abban a korszakban szocializálódtak, amikor legfeljebb is gyerekcipőben járt a netes ismerkedés.

Míg a stabil családban élő kamaszok nagy része nem látja a szüleit randizni, az elvált szülők gyermekei sokszor válnak annak tanújává, hogy a felmenőik új partnerre tesznek szert és ezáltal megfigyelhetik őket olyan alaphelyzetekben, amilyeneket egyébként csak filmekben látnak. Persze a generációs különbség miatt (manapság az sem ritka, hogy a szülők 35-40 évvel idősebbek a gyerekeiknél) tagadják, hogy bármit is átvennének a szülőktől, de valójában nagyon is foglalkoztatja őket, mit művelnek a felnőttek.

Mivel a házasságok durván fele válással végződik és az elváltak igen nagy része tesz szert 5 éven belül új partnerre (vagy házasodik újra, ami sokkal jobban mérhető), egyre több az ún. patchworkcsalád. Az a jelenség, hogy nem a vér szerinti szülők nevelik fel a gyerekeket, egyáltalán nem új, csak azelőtt az volt jellemző, hogy az egyik szülő idő előtt távozott az élők sorából, ma meg szerencsére sokkal ritkább a megözvegyülés, és sokkal gyakoribb, hogy mindkét szülő továbbra is jelen van a gyerekek életében.